Nemzeti kincset érő természeti értékek
Komlói dinoszauruszok jártak Vasason! Izgalomra azonban nincs ok, a dolog meglehetősen régen, mintegy 180-200 millió évvel ezelőtt történt. Pontosabban fogalmazva nem is komlóiak voltak a dinoszauruszok, hanem őshonos vasasiak, csak komlóiaknak nevezte el őket Kordos László paleontológus.
A mecseki dinoszauruszok első nyomait Wein György geológus fedezte fel 1966-ban a vasasi külfejtésben. Később 1980-ban Komlón került elő ép dinoszaurusz lábnyom. Kordos László kimutatta, hogy a Vasason és Komlón előkerült dinoszaurusz-lábnyomok egy mindaddig ismeretlen állathoz tartoztak, Komlóra és a szénre gondolva a Komlosaurus carbonis nevet adta az új fajnak. (Az 1980-as évek elején különböző tudományos egyesületekben többször találkoztam Kordos Lászlóval. Ha akkor tudtam volna, hogy éppen mivel foglalkozik, vasasi származék lévén mindenképpen megpróbáltam voltam rábeszélni arra, hogy ne Komlóról, hanem Vasasról nevezze el a dinoszauruszokat. A Vasassaurus (?) névadás jogosabb lett volna, hiszen az első nyomok Vasason kerültek elő. Komló persze ismertebb hely.)
Kordos László nemrég a Pécsi Szemle 2004. tavaszi számában közölt „Dinoszauruszok a Mecsekben” címmel összefoglalót a dinoszauruszkutatás eredményeiről. Ebből a tanulmányból és korábbi írásából (Tudomány, 1989/5) merítve mutatjuk be a legfontosabb részleteket, a szószerinti idézeteket a Tudományból, a képeket a Pécsi Szemléből vettük át.
Magyarország jelenlegi területéről a mecseki kőszénbányákban sikerült először biztosan kimutatni dinoszauruszok előfordulását. A már említett 1966-os vasasi és 1980-as komlói lábnyomok megtalálása után néhány évvel, 1988-ban geológushallgatók a pécsbányai Karolina-bánya külfejtésében találtak több száz, esetenként csapásokba rendeződött őshüllő lábnyomot. A Földtani Intézet munkatársai a vasasi külfejtésben 110 lábnyomot tártak fel egy 100 négyzetméteres felületen. A felfedezéseket így értékelte Kordos 1989-ben: „Az 1988-ban felfedezett, több száz dinoszaurusz-lábnyom jelenleg a világ leggazdagabb ilyen leletegyüttese”.
Megállapították, hogy mindkét lelőhelyen a nyomok több rétegben fordulnak elő. „Ez azt jelenti, hogy nem egyszeri véletlen esemény történt, hanem a dinoszauruszok évezredeken keresztül háborítatlanul éltek az egykori mecseki kőszénmocsár partján. Találtunk lábnyomokat az egyik széntelep alatt és fölött, sima felületen és sekély vízben képződött hullámfodros területen is. A kőzetlapok lefeszítésekor növénylenyomatokra is bukkantunk, amelyek jelzik, hogy trópusi, nedves vegetáció tenyészett ezen a vidéken. A két lábon járó, a madarakéhoz hasonló medencéjű sárkánygyíkok (Ornitischia) valószínűleg bemerészkedtek a sekély vízzel borított mocsarakba és a parti süppedékes területekre is.”
A mai kőszénmedence egyre süllyedő területét folyamatosan töltötte fel a magasabb területekről behordott törmelék. „Kezdetben inkább édesvízi, tavi körülmények uralkodtak, majd később egyre többször elöntötte a medencét a tenger. Mindkét környezetben létrejöttek a kőszénrétegeket létrehozó mocsarak. A vasasi leletek azt jelzik, itt inkább édesvízi mocsarak voltak. A Karolina-bányában a lábnyomos réteglapok között a tenger lagúnáiban, csökkent sótartalmú vízben élt kagylók maradványai is megtalálhatók.” A rétegekből kiolvashatóan a tavas-mocsaras és a tengeri időszakok váltogatták egymást. A feltöltődés időnként nem tudott lépést tartani a terület állandó süllyedésével, ilyen időszakokban tört be a tenger. A rétegek tanúsága szerint ez legalább 150-200 alkalommal előfordulhatott. A szén mocsári keletkezését igazolja a rétegek magas metántartalma és a vasérc feldúsulása is.
„Vasason – csakúgy, mint a Karolina-bánya területén – nagy gondot okozott annak eldöntése, valójában hány dinoszaurusz-faj nyomát tudjuk megkülönböztetni. Kétségtelen, hogy a leggyakoribb nyomtípus a Komlosaurus-nak nevezett állattól származik. Amikor nyugodtan lépegetett a nedves felszínen, csak a talpa, s főleg három elülső ujja nyomódott be az iszapba. Nem volt vízi állat, mert úszóhártya nem feszült ujjai között. Mégis előfordult, hogy egyszer-egyszer jobban a sarkára nehezedett, s ilyenkor talpának csűdszerű kinövései is benyomódtak a puha talajba. Lehetséges, hogy ilyenkor keletkeztek azok az öt ujjra emlékeztető nyomok, amelyek egyébként teljesen hasonlóak a Komlosaurus-éhoz…” A vizsgálatok végül arra a következtetésre vezettek, hogy a 180 millió éves mecseki kőszénmocsarak parti sávjában a Komlosaurus mellett még legalább 7-8 olyan állatfaj élt, amely ugyanott hagyta hátra lábnyomait. „A széntelepek képződéséről és az egykor ott élt növényekről és gerinctelen állatokról már sok minden kiderült, ugyanakkor a dinoszauruszok közvetlen életkörülményeiről szinte még semmit sem tudunk.”
Kemény Botond budapesti gimnazista a Természet Világa c. folyóirat 2003. februári számában alapos dolgozatot közölt „A pécs-vasasi szénkülfejtés” címmel. Írásában a dinoszaurusznyomokat is részletesen elemzi, bemutatja. A gyűjtőket és a tudósokat arra bíztatja, hogy alaposan használják ki azt a néhány évet, amíg még a külfejtésben dinoszaurusz lábnyomos rétegfelszíneket kereshetnek, tanulmányozhatnak. Mindenkit buzdít, hogy segítsen a leletmentésben. Javaslata: „Bár erre nagyon kevés az esély, de egy geológiai tanösvény berendezésére pompásan alkalmas lenne ez a hely.” Tényleg nagyon kevés az esély? Kordos László véleménye 2004-ben: a „…leletek még önként kínálják a nemzeti kincset érő természeti értékek továbbtanulmányozásának és megőrzésének igényét.” Megőrizzük?
Szóljon hozzá!