A tudományos-fantasztikum határát súroló tudományos terveket szőnek a Föld lehűtésére, a globális felmelegedés hatásainak megelőzésére, kivédésére. Nemrég Cambridge-ben cseréltek eszmét a lehetséges megoldásokról, a részletekről a New Scientist számolt be.
A szóbajöhető nagyléptékű beavatkozások gondolatát igen sokan reflexszerűen elutasítják, mert tartanak minden nagyobb természetátalakító beavatkozástól. Mások amiatt aggódnak, hogy esetleges távlati megoldási lehetőségek felcsillantása megnyugtatja a ma sem túlzottan aggódó politikusokat és nem foglalkoznak tovább az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentésével. A szakértők viszont újabban attól tartanak, hogy klímaváltozás hirtelen is bekövetkezhet, nemcsak a hagyományos modellek által jósolt lassú átalakulással. Például hirtelen leáll a Golf-áramlás, gyorsan kiirtják az esőerdőket az Amazonas medencéjében vagy más katasztrófa következik be. Lehet, hogy csak éveink és nem évtizedeink lesznek a változások megállítására. Két területen keresik a tudósok a beavatkozás lehetőségét: hogyan lehetne kivonni a légkörből a szén-dioxidot és/vagy hogyan lehetne csökkenti a bolygónkat érő napsugárzás mennyiségét.
Szén-dioxid kivonási technikák már ma is léteznek. Norvégiában az állami olajtársaság az Északi-tengeren kitermelt földgázból már évek óta kivonja a szén-dioxidot és visszapumpálja tengerfenék alatti üregekbe. Hasonló megoldást lehetne alkalmazni más földgázlelőhelyeknél, erőműveknél, olajfinomítóknál, cementgyáraknál, minden olyan helyen, ahol koncentráltan bocsátanak ki szén-dioxidot. Ez a megoldás egy évtizeden belül elterjedhet, a szén-dioxidot kivonják, mielőtt a kéményen át a légkörbe távozna. Amerikai geológusok szerint 150 évi globális szén-dioxid kibocsátásnak megfelelő gázt lehetne biztonságosan tárolni a mélyben. Elméletileg még több szén-dioxidot lehetne a tengerekben tárolni. A tenger mélyébe juttatott, gáz vagy folyadék halmazállapotú szén-dioxidot a nagy nyomás és az áramlatok a mélyben tartanák, a számítások szerint kb. 20% térne csak vissza a légkörbe 300 éven belül. Ez azonban csak átmeneti megoldás lehetne.
Ha vasat juttatnak a tengerbe, akkor elszaporodnak a planktonok. A magukba kötött szén-dioxid pusztulásuk után velük együtt lesüllyed a tenger mélyére. Olcsó, könnyen megvalósítható megoldás, de csak kevés szén-dioxidtól tudnánk így megszabadulni.
Klaus Lackner, a Columbia Egyetem munkatársa kis, helyi szén-dioxid elnyelőket tervez. Szélmalomszerű, teherautó méretű szerkezetében a levegő valamilyen szén-dioxid elnyelő anyagon, például kalcium-hidroxidon áramlik át. A megoldás drága, de a berendezések számának növelésével tetszőleges mennyiségű szén-dioxidot vonhatnánk ki a levegőből.
A Föld fényvisszaverő képességének befolyásolása már az 1960-as években felmerült. Amerikaiak kis fehér golflabdákat szórtak volna a trópusi óceánokba. 1982-ben egy orosz szakértő javasolta, hogy fényvisszaverő szulfát részecskéket juttassanak a sztratoszférába. Ha évente 10 millió tonnát szórnának szét repülőgépekről, akkor ez 1%-kal csökkentené a bejutó napsugárzást és képes lenne a szén-dioxid kibocsátás megduplázódását is kompenzálni. Teller Ede, Lowell Wood és mások a Lawrence Livermore nemzeti laboratóriumban mást találtak ki: hidrogénnel töltött, 4 milliméter átmérőjű alumínium gömböcskéket eresztenének fel a sztratoszférába millió tonnaszám, ez néhány milliárd dollárból megvalósítható. Reálisabb megoldásnak tűnik a felhők kifehérítése: meg kell növelni azoknak a kondenzációs magoknak a számát, amelyek körül a cseppek kialakulnak. Ha a világóceánok felett meg tudnánk duplázni a felhőkben levő cseppek számát, akkor évtizedekre megállíthatnánk a globális felmelegedést, állítja John Latham, az amerikai atmoszférakutató központ munkatársa. Elképzelése szerint széllel hajtott szerkezetek óriási habverőként sós permetet szórnának a tengerből a levegőbe. Ilyen szerkezet már létezik, eső előidézésére építették. Nagyon sok ilyen, egyenként 70 méter magas szerkezetet kellene az óceánokra telepíteni. Állandóan működtetni kell őket, mert a felhők néhány nap alatt eltűnnek.
Van, aki a Földtől távolabb keresi a megoldást. A már említett Wood óriás áttetsző tükröt telepítene az űrbe a Nap és a Föld közé, egy 1000 km átmérőjű, 3000 tonnás tükörrel ki lehetne védeni a szén-dioxid szint duplázódásának hatását. A költségek több száz milliárd dollárra rúgnának, de ez a megoldás a sztratoszférába való folyamatos beavatkozásoktól eltérően állandó lenne.
Az optimista tervek bemutatása után ideje az ellenérveknek is helyet adni. A megoldandó óriási mérnöki feladatokon túl az a kulcskérdés, hogy szabad-e beavatkozni valami olyan, az életünk és a globális időjárás szempontjából alapvetően fontos dologba, mint a napsugárzás. Kevés még az ismeretünk, ezért a következmények drámaiak és beláthatatlanok lehetnek. A napfény szabályozása felborítaná a légköri folyamatok mai egyensúlyát, például gyorsabban pusztulna az ózonréteg. Wood szerint a sztratoszférába juttatott fényvisszaverő anyagok az ultraibolya sugárzás egy részét is visszavernék. Ha viszont túl kevés ultraibolya sugárzás jutna a légkörbe, akkor felszaporodnának azok a szennyező gázok, amelyeket ma az ultraibolya sugárzás bont el, vagyis megfulladnánk az új védőernyő alatt.
A fényvisszaverő-képesség szabályozása egyedülálló lehetőséget kínálna bolygónk hőmérsékletének a szabályozására. Akár nyolcszorosára is nőhetne a szén-dioxid szint, a globális hőmérsékletet akkor is beállíthatnánk kedvezőre. Megállíthatnánk és kivédhetnénk egy közelgő jégkorszakot is. James Lovelock, a Gaia elmélet atyja, saját bevallása szerint azon kevés környezetvédő közé tartozik, akik úgy vélik, hogy az ember okozta éghajlatváltozás bajokat mérnöki megoldásokkal kell gyógyítani.
A szén-dioxid kivonással és eltemetéssel kapcsolatos kísérletek terjedni fognak, mert ezek befektetőket vonzanak, elég a szén-dioxid kvóták kereskedelmére utalni. Aggodalomra is van azonban alapos ok. 18 éve Kamerunban a Nyos tóból hatalmas szén-dioxid buborék tört fel, 1800 ember fulladt meg a gázfelhőben. A szén-dioxid vízbe temetése pedig hosszútávon savasabbá teszi az óceánok mélyét, ennek a tengeri életre gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.
A Föld fényvisszaverő képességének változtatásával egyelőre nem lehet pénzt csinálni. Lovelock a bolygóátalakítót orvosnak látja, akinek hippokratészi esküt kell tennie. A napfényeltérítő technológiák félelmetes fegyverré válhatnak egy szuperhatalom kezében, terroristák számára is vonzó célpont lenne. Kinek a keze lesz a globális hőfokszabályozó gombján?
Szóljon hozzá!