A céhek hierarchiája
A céhek szervezete, felépítése hierarchikus volt, vagyis a céhtagok szigorúan egymás alá, illetve fölérendeltek voltak. Tagjaik között megkülönböztették a mestereket, a legények és az inasokat. A céh élén állott a céhmester, s rajta kívül még néhány mester és egy vagy két öreglegény ült a céh elöljáróságában.
Vegyük sorra ezután részletesebben ezeket a céh státuszokat.
1. Inasok
2. Legény segéd
3. Céhmester
1. Nehéz az inasok sorsa
Munkácsy Miihály: Ásító inas
A céh hierarchia alsó lépcsőfokán az inasok helyezkedtek el. Kötelezettségük rengeteg volt, joguk viszont ugyancsak minimális. Érdekes módon, amikor ezt a témát kutattam, lelki szemeim előtt mindig megjelent Munkácsy Mihály csodálatos életképe az „Ásító inas.” Inas, aki mindig agyon volt hajszolva, ezért azután mindig álmos és fáradt.
Mindazon kedves Hetedhéthatár olvasónak, aki meg szeretné tudni, hogy az 1800-as évek közepén mit kellett egy asztalos inasnak elszenvednie, szíves figyelmébe ajánlom dr. Czeglédi Imre nyugalmazott békéscsabai múzeumigazgató remek könyvét (könyvtárban hozzáférhető), „Munkácsy Békéscsabán”, amelyben megdöbbentő hitelességgel számol be, a leghíresebb magyar festőművész küzdelmes ifjúságáról.
Részlet:
„Egyébként a vízhordástól eltekintve, minden, de mindennemű munkát végeztem. Bútorokkal megrakott talicskát toltam és a fejem tetején nehéz asztalokat cipeltem, amelyek majd agyon nyomtak, télen és nyáron át, sárban és porban, harminc fokos hidegben és harminc fokos melegben egyaránt. De főként festéket törtem irgalmatlanul, mert sok festék kellett az utcaajtók és ablakok festéséhez, meg a templomudvaron korhadó keresztek bemázolásához. Amit legjobban szerettem volna: az asztalosmunkához, ahhoz alig jutottam. Valóságos ünnepnap volt, ha megengedték, hogy a legegyszerűbb parasztbútort elkészítsem. Gyalultam a deszkákat és a fehér deszkák úgy csábítottak! Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és telerajzoltam a deszkákat különböző alakokkal, de gyorsan le is gyalultam mindent. Hányszor hajoltam boldogan a deszkák fölé és hányszor próbáltam szenvedelmesen ilyen haszontalan kísérletezéssel, mert a durva ács-ceruza nem akart kellően engedelmeskedni! Rajzolgatás közben mindent elfelejtettem, nem láttam és nem halottam semmit, álmodozásomban egyszerre csak a majszter oldalamba vág és visszataszít a valóságba. Macskaléptekkel, nesztelenül került mindig a hátam mögé.”
10-12 éves fiúgyermek 2-3 hét próbaidőre került leendő mesteréhez. Megfelelés esetén a céhmesternél keresztlevéllel kellett igazolnia származását, vallási hovatartozását.
Szokások szerint megkérdezték a leendő inastól, hogy önként jelentkezett–e? Ha a fiú úgy nyilatkozott, hogy nincs kedve a mesterséghez, akkor elbocsátották.
A régi iparos szakmákhoz nagy kézügyesség kellett, ezért a mester megvizsgálta, hogy a fiú milyen ügyes, erkölcsös, szorgalmas. Ez volt „a látóidő”, amely általában két hétig tartott.
Ezután két kezesnek kellett vállalni a felelőséget a céhmester előtt a fiúért, hogy az a szegődött esztendőt a mesterénél kitölti. A kezesség pénzbeli volt és ha a legény egy év letelte előtt megszökött, odalett a kaució.
A szerződés megköttetett, a fiúból inas lett, de előzőleg még köteles volt a tandíjat megfizetni, ami a céh ládájába került, és köteles volt leendő gazdájának áldomást adni.
Az inas a mester engedélye nélkül nem hagyhatta el a műhelyt. Még templomba is csak a céhmester engedélyével járhatott.
A sok pécsi céhnél változóak voltak az inasokkal kapcsolatos elvárások, ezért itt csak néhányat emeltem ki.
Csizmadia céh inasai
Csizmadia inas
„Gondoskodtak arról is, hogy egy gazdagabb mester ne keríthesse kezébe az ipar terén a túlsúlyt és ezzel elnyomja a szegényeket. Miért is egy mesternek sem volt szabad több inast tartani, mint kettőt. Az inas felfogadását bejegyezték a céh számadáskönyvébe. Tartozott a mesterséggel járó minden munkát elvégezni, azonkívül a legényeknek is engedelmeskedni, annak ágyát megvetni, befűteni és részére a fölöstökömöt (reggelit) elkérni, ha a gazda arról megfeledkeznék. Az inaskodás rendesen négy évig tart és ez alatt, mint a pécsi szegődő könyvéből látjuk, kap az inas minden évben egy pár fehérneműt és lábbelit vagy pedig egy vég abaposztót vagy daróc dolmányt (térdig vagy combközépig érő, testhezálló, felálló gallérú, férfi posztó felsőruha). A negyedik évben pedig minden héten tíz dénárt praestáljanak (teljesíteni) neki a mesterek. Ha pedig az inas pénzért tanul, csak három évig szolgál, fizet gazdájának évenként 30 forintot. Felszabaduláskor a céhládába 4 forintot. Az inas tartozik az inaskodási éveket egy mesternél kihúzni. Másnak elszökött inasát befogadni 4 forint büntetés terhe mellett, tilos. „Hanem a szökött inast az előbbeni maga mesteréhez tartozik, szép móddal magától eligazítani és vissza köldenyi.” Ha pedig oda visszamenni nem akar, kitörletik a céhkönyvből és azt a mesterséget többé nem gyakorolhatja. Aki pedig úgy csalja el a másik inasát, az fizet a céhládába négy forintot.
Négy év eltelte után az inas a céh pecsétjével ellátott bizonyítványt kapott és céhládába egy magyar forintot fizetett, mire felszabadult. De a felszabadulás után még egy évig volt gazdájánál tartozott dolgozni és csak akkor kapta kézhez a bizonyítványát.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET–ben 1907. november 22-én. 22 p.)
Tímár céh inasai
Érdekes dolgokat tudunk meg a tímárinasokról a pécsi „Tserző Vargák” privilégiumait tartalmazó céhlevélből:
„Az 1-7 cikkely az inasok felvételét szabályozza: kimondja, hogy minden vallású egyént fel kell venni inasnak 6 heti próbaidőre. Ennek letelte után 1 forint 30 krajcár taksa lefizetésével inassá vált. Az inasok 3 éven át dolgoztak a cserzővargáknál. Az inastól megkövetelték, hogy jól viselkedjék, ne csavarogjon, és engedelmes legyen, de a mester is jó móddal bánjon az inassal, mint jó atya, szorgalmasan oktassa. Ha az inasnak panasza volt mestere ellen, a céhmester áthelyezte másik céhmesterhez. Az inasokat lehetőleg úgy kellett tanítani, hogy élelmüket munkájukkal szolgálhassák.” (Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Megjelent: Pécs, Műszaki Szemle. 1957. II. évf. 4. szám. 7 p.)
A bábosok és mézeskalácsosok céhének inasaira vonatkozó előírások
„Az inast 6 heti próba után fogadják fel véglegesen, s ilyenkor fizet a céhládába 8 forintot. Az inasért 50 forint kauciót kell letenni. Az inasév 4 évig tart. Ezalatt magát jól viselje, éjjel ki ne mennyen, a mester tanítsa őt a hit és erkölcstanban. Ha közben elhagyja 2-3 napra engedély nélkül a mester házát, annyi héttel továbbtart az inaskodása. Ha hosszabb időre eltávozik, nevét a céhkönyvből kitörlik, az 50 forint kaucióból a mestert kártalanítják, a többit a jótállónak visszaadják.
A mester legföljebb 20 forint tanítási díjat követelhet az inastól.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET –ben 1907. november 22-én. 29 p.)
Hozzászólások