Folytassuk céhen belüli kalandozásunkat az inasból legénnyé serdült ifjak viszontagságos életének leírásával.
Atyamester
A céh szervezet és a segédek munkájának, életének összehangolásában, irányításában nagy szerep jutott az atyamestereknek.
„A legények társaságának elnöke az atyamester, kinek a legények életében rendkívül fontos szerepe van. A legények valóságos apja, ki gondoskodott arról, hogy minden, szállóra érkező legény munkát kapjon, ő készítette el a szállón lévő legények névjegyzékét, melyet aztán a hatóságnak nyújtott át; ő volt a segédek vigasztalója, keserveik, panaszaik eloszlatója. Nyomorúságuk enyhítője; ő őrizte a legények ládáját, pecsétjét és artikuhisaikat nyilvános ülés alkalmával ő olvasta fel és magyarázta szabályaikat. S a legények átlátva az atyamester magasztos hivatását és fáradságos munkáját a legnagyobb tisztelettel és engedelmességgel viseltettek vele szemben. Szigorú büntetés érte azt a legényt, ki a szállón az atyamesterrel meghasonlott, vagy tudta és engedelme nélkül innen elment s távozását előre be nem jelentette.” (Magyar Művelődéstörténeti Értekezés. Szepesváralja ipartörténete a céhintézmény korában. Írta Pitkó János 1913. 60 p.)
Dékány legény
Trischler Ferenc Vándorlegény (Pécs Lenau Ház)
„A legények a céhben mintegy önálló kis testületet képeznek, a Dékány-legény vezetése alatt, akit Kántorböjtkor (az általánosan előírt böjtök egyike, amely az év bizonyos ünnepeit követő szerdai, pénteki, szombati napokra vonatkozik) választanak, de ugyanaz többször is megválasztható. Ez hívja össze gyűlésre a legényeket s ilyenkor minden legény fizet a társládába két hetenként a vasárnapi prédikáció után két pénzt, ha idegen legény lenne jelen, kinek az Articulusokat (céh-törvények) felolvassák az fizet egy pint bor árát. Ha a legény valahová beszegődött, legalább két héttel előbb tartozik felmondani, ha helyét el akarja hagyni. Nagyobb ünnep vagy vásár kezdetekor meg el sem hagyhatja helyét, nehogy a mester károsodjék. Minden legénynek fizetése hetenként 32 magyar pénz és minden hónapban egy szabadnap, amikor magának dolgozhatik. Ennél többet egy mester sem adhat büntetés terhe alatt. De az egész bért csak akkor kapja meg, ha ügyes és a Társpoharat már megfizette a legényeknek. Ügyetlen legény kevesebb bért kap, ezt a Dékány legény állapítja meg az illető mesterrel.
A munkaidő nagyon hosszú volt. Kezdődött reggel három órakor és tartott este 9-ig. Szent Mihálykor, mikor reggel gyertyánál kezdtek dolgozni, tartozott a gazda a legénynek egy sült kappant és egy pint bort adni, de ezt a legény viszonozta Húsvétkor, mikor többet nem kellett gyertya. Egyébként a legény reggelije kenyér mellé sajt, vagy retek, vagy hagyma, vagy szép hasáb káposzta.
Tartozik a legény reggel a munkát imádsággal kezdeni, mit ha elmulaszt bejelentendő a Dékánynak, ki első ízben egy pint bor árával, másod vagy harmadízben egész heti bérével bünteti az ilyen legényt. „Inasok pedig a Legények által efféle dologban nyakon verettessenek.” Aki a processióról vagy prédikációról elmarad, egy heti bérével lakol.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET–ben 1907. november 22-én. 23 p.)
Öreglegények
„Régi szokás és jó szokás volt az öreglegénység tisztsége. Öreglegény alatt nem a legidősebb legényt értették, hanem azt, akit, mint alkalmas egyént e bizalom erre a méltóságra emelt.
A pokrócos, tímár, szabó és kalapos céhekben a legények két ülnökkel az élükön minden „Quartal” (évnegyedes) gyűléseken választották meg az öreglegényt. Aki e kitüntetést el nem fogadta, 24 dénár büntetésre ítélték. A XVII, sőt még a XVIII. században is az öreglegények kezében nagy hatalom összpontosult. Legfőbb joguk a bíráskodás volt. Mindenki tartozott nekik engedelmeskedni mindabban, ami illő és jogos volt. Aki ezt tenni vonakodott, egy font viaszt, vagy 12 dénár sót, sőt 24 dénárt is fizetett. Később a bíráskodó hatalmuk megszűnt.” (Pécsi Napló, 1925. december 25. 48 p. Fejes György: Képek a baranyai céhek történetéből)
A legtöbb céhben két öreglegény is volt. Egyiket a mesterek, a másikat a legények választották.
Legények felavatása
Pécsi kádárcéh tanulólevele 1776 (internet)
„A céhgyűlés egyik fontos tárgya volt a legény felavatása, mely nagy ceremóniával ment végbe. Az inas ugyanis, miután a hivatalos felszabadulás processzusán átesett, körülbelül fél évig szolgálólegény, mely idő alatt legtöbbnyire előbbi mesterénél dolgozott megállapított bérért. Csak félesztendő multán lehetett társpohárlegény (Geselle). A felavatás hivatalosan a legények ülésén ment végbe, melynek megtörténte után lakoma következett, hol nagy ceremónia közepette formálisan is fölvétetett az illető a társpohárlegények közé. Az aktusnak befejező része volt a keresztelő, mely abból állott, hogy két legény, kezükben borral és vízzel a bekötött szemű legény elé állott és kérdést intézett hozzá, vajon melyikből akar inni; ha véletlenül a vízre mutatott, akkor nagy hahota és lárma közepette meg kellett azt innia, ha pedig a bort kívánta meg, akkor megdicsérték. A felavatandó erre felállt s a jelenlévőknek, majd a céh többi tagjainak egészséget kívánva felhajtotta a poharat.” (Magyar Művelődéstörténeti Értekezés. Szepesváralja ipartörténete a céhintézmény korában. Írta Pitkó János 1913. 63 p.)
Máshol társpohár-ivással avatták fel a legényeket. Az is előfordult, hogy mindkét szokás megvolt. 1729-ben például a társpohár-iváskor a legénynek egymás után többször is ki kellett ürítenie poharát: az elsőt a koronás királyért, a másodikat „Prinz Eugenius kegyelmes földesurokért”, aztán a főcéhnek főcéhmesteréért, majd a nemes céhek megmaradásáért. Előfordult, hogy 15-20 közepes klézi bort kellett egy ifjúnak legénnyé avatásakor egyszerre elfogyasztania. Ezzel még nem volt vége a ceremóniának, ugyanis a borivás után a legényeket háromszor arcul ütötték. Ezután – bár a legény általában ilyenkor már félholtra itta magát – a lakoma következett.
A társpohár-ivás mellett népszerű volt a társpohár-adás is. A társpohár-adás leginkább a lakomával volt azonos.
A jó erkölcsökre pedig vigyázni kell…
A pécsi cipész céh tanulószabadító levele 1846-ból (internet)
„A legények tartoznak mindenkor tisztességesen viselkedni, amire a Dékány felügyel. Ha társas összejövetelkor valamelyik veszekedik, vagy szitkozódik, büntetése ötven pénz, ha pedig ártalmasabbakat is mond, példának okáért Adta teremtette, az egy társaspoharat fizet, azaz 5 forintot. Ha valamelyik legény a társpohár adáskor a borát feldönti az asztalnál, büntetése két pint bor. Korcsmákba holmi hitvány korhelyekkel ne mulasson egy heti bér büntetése alatt. Miért is a legénynek korcsmákban nem volt szabad leülni, állva azonban megihatott egy icce (egy icce= 0,8l) bort. Utcán a legény se ne egyék se ne igyék se dolmányát ki ne gombolja. Otthon a kenyeret ne kerekítse, hanem ott vágjon, ahol jön, különben a kenyér árában elmarasztaltatik.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET–ben 1907. november 22-én. 23 p.)
„Ha pedig valamely legény találkozik a Társpohár adáskor, s a Táncon a Leányt, vagy a Menyecskét megcsókolná, annak egy garas a büntetése.
Aki egy éjjel szállásán kívül mer hálni, egy heti bérével bűnhődik.
A jó erkölcsre általában nagy hangsúlyt helyeztek, jó erkölcsi bizonyítvány nélkül senkit sem lehetett a legények közül mesterré előmozdítani. 1818-ban a Pécs városi Tanács 1246. sz. a. jóváhagyja a pécsi csizmadia céh azon határozatát, hogy Asztalos János csizmadia legényt nem vette be céhbe, mert erkölcstelen, duhaj legény volt. 1824-ben Petrovits Mátyás akart felvétetni a céhbe, de mikor házasságtörést bizonyítottak rá nemcsak be nem vették, hanem a városi tanács, melyhez a céh határozatát megfellebbezte, a város elhagyására ítélte őt.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET–ben 1907. november 22-én. 24 p.)
„Ha az inas vagy legény rendkívüli gyűlésre akarja hívni a céhet, tartozik a céhládába 25 magyar kis pénzt fizetni. Aki pedig a meghívásra nem compareál, fizet 20 egész magyar pénzt.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET–ben 1907. november 22-én. 25 p.)
Hozzászólások