A mesterek erkölcse
Perpatvarok, a céhek bíráskodása
Természetesen a céhen belül előfordultak nézeteltérések is. A pécsi csizmadia céhben is tudunk néhány ilyenről. Ezekben az esetekben a céhgyűlés előtt a céhmester ítélkezett.
„A mesterek jó erkölcseire és a köztük fennálló békére a céh felügyelt és bírói hatalma volt. Először a céhmester néhányad magával bíráskodik, s ha lehet, békésen intézi el a dolgot, ha nem sikerül a békéltetés a bűnöst irgalom nélkül megbünteti.
Rembrandt: Egy amszterdami céh gyűlése
Hogy ha valamely háborúság a Céhben az Mesterek között támadna, melyben az egyik a másikat tiszteletlen szóval illetné, szabad legyen a Céh Mesternek az olyat megbüntetni harminckét pénzzel, ha pedig az oly háborúságban üstök vonyás, vagy verekedés támadna, négy forint legyen a büntetése. Mindazon által, ha valamely félnek nem tetszenék a Céhnek törvénye, legyen szabad a Városnak Bírája eleiben azon Törvényt appellálni és újonnan megláttatni.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET –ben 1907. november 22-én. 24 p.)
„A céhgyűlés legfontosabb teendője az igazságszolgáltatás. A sértett fél a céhgyűlésen megjelenve előadja ügyét és jogorvoslást kér. A gyűlés rögtön intézkedik a dologban, mialatt a fel- és alperes ülőhelyeiken felállnak és illedelmesen s tisztelettel a felsőbb hatóság iránt, előadják a tényállást, a körülményeket stb.; a céh a panaszokat meghallgatja és rögtöni tárgyalás alá bocsátva jog és méltányosság szerint ítél.
Az Ítéletet élőszóval hirdették ki. Ha valaki Ítéletével megelégedve nem volt, a helybeli hatósághoz, esetleg a m. kir. Helytartótanácshoz fellebbezhetett.” (Magyar Művelődéstörténeti Értekezés. Szepesváralja ipartörténete a céhintézmény korában. Írta Pitkó János 1913.)
„1716-ban Topics Miklós pécsi csizmadia céhmestert hamis eskün csípik rajta. A céh arra ítéli, hogy egyéb bűneivel együtt gyónja meg hamis esküjét, tegyen új esküt, a céh ládájába fizessen egy aranyat. Ha pedig még egyszer hamisan esküszik a céhből kizárják, s mesterségét többé nem folytathatja.
1719-ben összevesznek Csucsurek Gergely és Diásy Ferenc, a céh kibékíti őket és ha egyik a másiknak szemére merné ezt vetni, kegyelem nélkül egy forintot fizessen a céhládába.
1742-ben július 1-én összeveszett Zana György Szoblyár György mesterrel, szemére veti, hogy nem érti a mesterségét. „Huncut legyek, ha kiedel és akárkivel nem megyek csizmát és Mesterségemet próbálni. A Céh Mester Kenyeregvén, hogy hallgassa, nem halgata.” Másik céhgyűlésen, midőn ezt tárgyalták Zana nem várta be a céh deliberatióját (ítéletét) hanem eltávozott és fenyegetőzött, hogy a céhet törvény elé viszi. Ezért a céh egy font viaszgyertyára ítélte.
Céhbíróság (internet)
1744-ben április 7-én a céhháznál összevesznek Kósz István és Basztalics Tamás. „Amint Bizonságot bizonyították, hogy Kósz István Basztalics Tamás mellett ilvén. Kezdtek tréfálkozni maguk között a Kósz István ehelyt huncut tréfából megütette az Basztalics Tamást, arra megharagudván az Basztalics Tamás kezdett Kósz ellen káromkodni, illen formán: Kósz István látom, hogy kied nem tréfál, iszen én kiednek semmit sem Tartozom Erdegatta… itt következik egy hosszú káromkodás bosnyák nyelven. Arra Kósz megharagudván megfogta Basztalics Tamást, lerántotta a földre és össsze gázulta, ezt vizsgálván a Nemes Céh megbüntette mindeniket 2 font viasszal.
1751-ben Kiss József azzal panaszolja be Fuczek Balázst a nemes céh előtt, hogy házához jövén, nem csak feleségét és leányát illette tiszteletlen szavakkal, hanem őt magát és mélyen megsértette, azt mondván neki, hogy „Prókátor.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET –ben 1907. november 22-én. 25 p.)
Céhek gondoskodása, jótékonysága, kegyelete
„A jótékonysággal is foglakozott a céh. Ha valaki megbetegedett annak ápolásáról gondoskodtak. Ha valaki a céh tagjai közül meghalt, az 1723-ban hozott határozat értelmében érte egy énekes misét szolgáltatnak. 1796. február 1-én kötelezik magukat, mihelyt megerősíti Őfelsége a miseriek ispitáját (Irgalmas rend kórháza), annak segélyére 50 forintot adnak.
1820. március 27-én Budán (a budai városrészben) nagy tűzvész pusztított, a károsult csizmadiák segélyezésére 20 forintot szavazott meg a céh.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET –ben 1907. november 22-én. 27 p.)
A várostörténetből jól ismert tény, hogy 1796-ban Krautszak I. György pécsi tímármester a szegény sorsú beteg iparosok és iparos legények ingyenes ápolására kórházat alapított (Irgalmas kórház).
Harc a kontárok és a konkurencia ellen
A céh mindenkor erélyesen fellépett a kontárok ellen és féltékenyen vigyázott, hogy a céhbe ne kerülhessen be akárki.
Céhhez nem tartozó kontárok nem űzhették a városban a mesterséget. Ugyancsak idegen városok mesterei nem árulhatták Pécsett portékájukat. A vásárok ideje kivétel volt ez alól. A megszegők ellen igen szigorúan léptek fel. Súlyos büntetéseket szabtak ki, volt, amikor még a kontár áruját is elkobozták.
A céhek ármegállapítása:
Céhszabályzat (internet)
„Hogy az egészségtelen versenyt kizárják, a céh maga állapítja meg a munka árát.
1722-ben a pécsi csizmadia céh a következő árakat állapítja meg:
Férfi munkát kordovánból 3 máriáson, tehénbőrből hasonlóképpen.
Asszonyoknak valót 1 talléron. Magas sarkú papucsot kapcsostól 1 tallérért, alacsony sarkút 14 garasért, sarkatlant fél tallérért.
Ha valamely mester ezen alul mer dolgozni, fizet kegyelem nélkül 4 forintot. Ugyanakkor azt is megállapítja a céh, hogy ha valamely vevő egyik mesternek adósa, a másik mindaddig ne dolgozzék neki, míg amazt ki nem fizette, a rendelkezés megszegőjének büntetése 1 forint.
Sokszor azonban a hatóságok is megállapították az egyes daraboknak az árát, ezt limitációnak (meghatározás) nevezték.” (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET –ben 1907. november 22-én. 25 p.)
„A mai árvizsgáló bizottságnak megfelel a régi árlimitálás. Ennek célja kettős volt:
1. A mesterek megélhetését biztosította.
2. A közönség érdekeit megóvta.
Kétszáz évvel ezelőtt az árlimitáló bizottság által megállapított árak, igen érdekesek a maihoz. Például egy font marhahús (kb. fél kg) ára 2 és fél dénár volt, azaz másfél krajcár, egy font borjúhús 5 dénár, egy font füstölt szalonna 7 dénár, egy font nyersszalonna 5 dénár.
1741-ben a pécsi kereskedők emelték a vas árát. A limitáló bizottság bekérte az ő kiadásukat a vas árára vonatkozólag. Bevallásuk szerint nekik költséggel együtt 6 forint 50 dénárba került a vas métermázsája. Erre az árlimitálás 7 forint kényszerárat állapított meg.” (Dunántúl. 1923. december 25. 19 p. Fejes György. Apróságok a pécsi céhekről.)
A céhek privilégium levele kimondja, hogy a mestereknek nem szabad kényük, kedvük szerint felemelni az árakat.
Hozzászólások