A céhes iparos élet rekvizitumai és kellékei
Bevezetésként egy meglehetősen bizarr gondolatot szeretnék megkockáztatni. Egyik kedvenc olvasmányom Graham Hancock „Jel és Pecsét” c. könyve, melyben a szerző azokról a kalandos vállalkozásokról számol be, amelyek keresik a bibliai szent ereklyét, a frigyládát. Talán a céhláda rendeletetése is ilyen „fétis” szerű.
Céhláda (internet)
„A céhláda gyakorlatilag a céh értékeinek, kiváltságleveleinek, jegyzőkönyveinek, egyéb fontos iratainak, pecsétnyomójának, pénzének, esetleges ezüstedényeinek és különböző más értéktárgyainak őrzésére szolgált. Jelentősége azonban messze túlnőtt ezen. Éppen, mivel a céh minden értéke benne összpontosult, magának a céhnek, a céh erkölcsi, anyagi és mesterségbeli összetartozásának jelképe lett. A „pars pro totó” elv alapján magát a céhet értették alatta olyannyira, hogy gyakran a céh-megjelölés helyett a láda elnevezést használták. A láda tehát a testület szimbóluma lett, ezért volt külsejében is díszes és reprezentatív, hogy a céh tekintélyét és fényét méltóképpen hirdesse. Benne testesült meg a céhszervezet és ezért megkülönböztetett tisztelet övezte, szinte szentségnek tekintették, fetisizálták.
A céhláda, mint a céhtestület hatalmának jelképe, a céh kiváltságait tartalmazó írások őrzője és a céh pénztára — ha nem volt külön céhház — a céhmester házában állott. Céhmesterválasztás után ünnepélyes farsangi menetben zene- és énekszó mellett vitték át az új céhmester házába.” (Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. 1 p. Forrás: Internet Nagybákay Péter)
Pécsi tímárok céhládája
„A céhmester őrizte a két, vagy három kulccsal lezárt céhládát, amelyben az inasok iratait, szabaduló leveleket, vándorlókönyveket, levelezéseket, a büntetésekből befolyt összegeket, továbbá a mesterek és a legények által negyedévenként fizetett hozzájárulásokat tartották. A céhmester a bevételekről és kiadásokról a gyülekezetben negyedévenként beszámolt és a céhgyülekezet a komisszárius egyetértésével döntött, hogy a megmaradó pénzeket a szűkölködő mesterek és legények felsegítésére, vagy egyéb jótékony célra fordítsák.” (Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Megjelent: Pécs, Műszaki Szemle. 1957. 4. szám. 9 p.)
A céhláda az értékek tárhelye volt a pécsi csizmadiáknál is
Céhláda (internet)
A céhláda arra szolgált, hogy benne tárolják a céh értékeit. „Kellemetlen és hosszú pere támadt a pécsi csizmadia céhnek 1760-ban. Az előző évben Csucsurék Imre és Puskás László a céhmesterek. Midőn 1760-ban Turkovics Jánost választják meg céhmesternek, a céhláda átadásakor Puskás különféle ürügyek alatt megakadályozta a készpénz megolvasását. Midőn aztán később felnyitják a ládát, hogy kifizessék az új zászlót, hiányzik 214 forint és 50 krajcár. A céh a városi bírósághoz fordul és a városi bíróság annál szívesebben enged a céh felszólításának és ítéli el Csucsurék Imrét 1762. július 9-én tartott gyűlésén, mert akkor nagy veszekedés volt a város és a megye között és Csucsurék Imre és a másik céhmester Puskás László a város ellen a megyével és a püspöki uradalommal tartottak. És valóban a városi ítélet végrehajtását megakadályozza a püspöki prefektus és a hajdú, puskával és bottal. 1762. augusztus 12-én pedig a püspöki uradalmi szék ülésén a városi ítéletet feloldják és mindkét vádlottat felmentik. De ezzel az ügy még mindig nem ért véget, mert még 1765. március 14-én a csizmadia céh kétségbe esett levelet ír Sümegi Antal úrnak, melyben panaszkodnak, hogy Puskás László fennen dicsekszik, hogy az új prefektus nagy pártfogója, újból kezdi tehát a pert és a csizmadiákkal fizetteti meg „az ő adósságát melyet szörzött az sok tánc, vendégség és nyughatatlanság miatt”. (Pécsi régi iparos életre vonatkozó eredeti okiratok. Dr. Késmárky István pécsi jogtanár felolvasása a PÉCS-BARANYA MEGYEI MÚZEUM EGYESÜLET –ben 1907. november 22-én. 25 p.)
„A tanácskozás mindenkor csak nyitott céhláda előtt folyt le, ahol mindenki tisztességesen felöltözve tartozott megjelenni. Szigorú büntetés alá esett az, aki csak nadrágban és ingben jelent meg a céhláda előtt. Tőrnek és késnek a céhgyűlésre való bevitele a szabósegédeknél 4 heti bérük elvesztésének terhe alatt tilos. A céhláda előtt mindenki becsületesen viselkedjék, ne csapjon lármát, szólásra is csak akkor emelkedjék, ha erre engedelmet kapott. Ha valakinek panasza van, jelentse azt a láda előtt.
A céhláda kulccsal volt ellátva, melyek közül az egyik a céh biztost, a másik a céhmestert, a harmadik pedig az al céhmestert — ahol ilyen van — illette meg.
Mit tartalmazott a céhláda? A céhláda valóságos takarékpénztára volt a céhnek, melybe befolytak az évnegyedenként beszedett tagsági díjak, az inasok beszegődésének, a segédek felszabadulásának pénzei, pénzbeli járandóságok, a tanulólevelekért és egyéb Írásbeli munkákért járó díjak, továbbá a büntetéspénzek.
Céh pecsétnyomó (internet)
A céhládában őrizték a céhpecsétet és a céhtáblát, bár erre adatot nem találtam és a hivatalos iratokat, u.- m. az alapító oklevelet, a céhszabályzatokat, a tanulóleveleket, az erkölcsi bizonyítványokat s a keresztleveleket. A céh gondoskodott a ládában összegyűlt összegnek hová-fordításáról is. A pénz egy részét a céh költségeinek, kiadásainak fedezésére fordították. A láda pénzéből fizették a comissarins napidíját, 5 frtot, Mária Terézia koráig a céh pénztárából fedezték a gyűlések után megtartott nagy ebéd költségeit is.
A céhláda pénzének más részét a megbetegedett s így munkaképtelenné vált mesterek, özvegyeik, árváik, a vándorló és beteg legények segélyezésére s ápolására fordították. Az oklevelek tanúsága szerint, ha mester, vagy segéd betegségéből kifolyólag nyomorba esnék és nem volna módjában a mesterségéhez szükséges anyagoknak, eszközöknek az előteremtése, az ily mesterembereknek, vagy legényeknek a céhek a kasszából nyújtottak segélyt avval a föltétellel azonban, hogy, mihelyt módjukban lesz, megtérítik a nekik nyújtott segélyt.
A büntetéspénzek jó részét jótékony célokra fordították, ha esetleg valami fennmaradt a céh jövedelméből, azt az összeget a templom gondozására, a nyilvános épületek javítására vagy a koldusok és más szegények gondozására használták fel.” (Magyar Művelődéstörténeti Értekezés. Szepesváralja ipartörténete a céhintézmény korában. Írta Pitkó János 1913.)
Gyűlések, beiktatások, vitás ügyek tárgyalása, gyakorlatilag a céh minden jelentős eseménye kinyitott céhláda előtt folyt. Tisztes öltözékben járultak a nyitott céhláda elé, az ilyenkor illetlenül viselkedők súlyos bírságot fizettek. Ünnepi körmeneteken, céhtag vagy a hozzátartozója temetésén a céh mesterei a feldíszített ládával jelentek meg. A céhláda ilyen értelemben már valóságos kultikus tárgy volt
Céhkancsó (internet)
Céhpecsét: A céh pecsétjét mindig a céhládában kell tartani és azzal csak a céhmester a többi mester jelenlétében pecsételhet. Hogy minden ember a céh szabályzatát tudhassa, évenként a közgyűlésen és a négy kántor böjtkor fel kell olvasni, azokat megmagyarázni, idegen nyelvűeknek tolmácsolni. Ugyanakkor köteles minden ember a céhládába 20 magyar pénzt fizetni.
Érdekes tanulmány jelent meg a Pécsi Műszaki Szemle 1963. VII. évf. 1. számában, amelyben Mándoki László 14 még fellelhető baranyai céhpecsétről ad részletes leírást. Itt csak egy rövid bekezdést idézek a cikk jeles néprajzos, muzeológus kitűnő cikkéből.
„A céhpecsétek mint ötvösemlékek is figyelmet érdemelnek, sokkal nagyobb azonban ipartörténeti jelentőségük, különösen ha figyelembe vesszük a tényt, hogy – mint fentebb is láttuk – gyakran ábrázolnak ma már eltűnt tárgyakat, kiveszett készítményeket és szerszámokat. Baranyai viszonylatban annál is fontosabb ezeknek az ipartörténeti emlékeknek feltárása, mert megyénk kisiparosairól, céheiről vajmi keveset tudunk, mind az írásos történeti források feltárása, mind a tárgyi anyag összegyűjtése és közzététele terén súlyos adóságaink vannak.”
Céhlevél: A céhek kiváltságait és kötelességeit a privilégium, a céhlevél rögzítette. Ezt a céhlevelet az uralkodó, a földesúr vagy a városi tanács érvényesítette.
Céhkancsó: A céhek felszereléséhez tartozó díszes cserép- vagy ónedény, boroskancsó, boroskorsó. A céhkancsóból öntötték a bort a céh minden jelentős összejövetelén.
Céh behívó tábla (internet)
Céhbehívó tábla: A céhek tagjainak behívására, beidézésére szolgáló jelvény. A céhmester a céhbehívó tábla körüljáratásával és fölmutatásával (táblajáratás) hívta össze a tagokat gyűlésre, temetésre, körmenetre stb. A céhbehívó táblák fából vagy fémből, díszes kivitelben, olajfestéssel készültek, rendszerint pajzs vagy ahhoz hasonló alakban. A kézben hordozható tábla többnyire a jellegzetes szerszámokból vagy termékekből összeállított céhcímert ábrázolta.
Céhszabályzat: A céhek kiváltságleveleiben olvasható működési alapszabály, amely részletesen meghatározta a céhtestület és a céhtagok jogait és kötelezettségeit. Ezt a szabályzatot erősítette meg és adta ki saját pecsétje alatt, mint privilégiumot a városi tanács, amely egyúttal felügyeleti jogot is gyakorolt a céh fölött.
Számadáskönyv: A pénzügyi számadás mellett jogi természetű feljegyzések is találhatók a számadáskönyvben, különböző adás-vételi szerződések, bírói ítéletek stb. A városi számadáskönyvek pontosan megvilágítják a városok és polgáraik életét, anyagi szükségleteiket, igényeiket.
Hozzászólások