Régi pécsi tímárságok
A pécsi tímárok jobbára a Tettye patak mentén, a városfalakon kívül telepedtek le. A nyers bőrök feldolgozásához sok vízre volt szükség, azután a műhelyek is meglehetős nagy bűzt terjesztettek.
Felsőmalom utca 9.
Mielőtt a Tettye patak elérte volna a Fő utca vonalát, sodrása lecsendesedett, és több ágra szakadt. Az egyik ilyen ág a mai Felsőmalom utcán folyt végig, ezzel ideális feltételeket biztosított a tímár ipar itteni kialakulásához.
„A török hódoltság után Pécs város egyik legjelentősebb ipara a tímárság volt. Bizonyíték erre, hogy 1820-ban az összes helyi adózók közül a legtöbb adót a tímárok fizették. A pécsi tímárság részére I. Ferenc császár 1829-ben állított ki céhlevelet, amelynek piros bársonyba kötött pergamenre írt díszes lapjai bádogdobozba helyezve a mai napig épen megmaradtak. A 21 oldalas céhlevél, terjengős latin nyelvű bevezető után 49 cikkelyben rögzíti a „Tserző Vargák” privilégiumait.” (Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Megjelent: Pécs, Műszaki Szemle. 1957. 4. szám. 7 p.)
„A következő pécsi tímárságok nevei maradtak fenn:
Höfler-féle tímárság
A Bajorországból bevándorolt családnak 1762-ben már Pécsett volt tímársága, amely 1795-ben a Felsőmalom u. 21. számú házban, majd később a mai Rákóczi út 55. számú házban működött. 1889-ben megvették azt az épületet, amely még a szabadságharc idején vasöntöde céljára épült és amely 1860-ban beszüntette a termelést (megjegyzés: az egykori Siklósi országút melletti Madárász András-féle Csetnek-pécsi Vasgyári Társulat épületeiről van szó). A régebbi helyén csak 8-10 emberrel dolgozó tímárság a XX. század fordulóján hatalmas méretekben bőrgyárrá fejlődött (ma Pécsi Bőrgyár).
Krautszak-féle tímárság
Három ilyen nevű tímárság is volt Pécsett.
Felsőmalom utca 9. udvar
Az egyik a Puturla utcában volt és 1795-ben Krautszak Jakab dolgozott benne. Fia Krautszak János megvette a „Bömisches Dörfl”-t (ma Malom u.9., műemlék) és ott űzött tímárságot.
A második Krautszak-féle tímárság a Szigeti Városkapu mellett a kapu külső oldalán, a mai Sallai u. 37. szám (ma Ferenciek utcája) alatt volt. (Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Megjelent: Pécs, Műszaki Szemle. 1957. 4. szám. 7 p.)
„A kapus barátok templomán túl, a szigeti városkapu mellett Krautszak János György tímársága található, nem a belvárosi, hanem a szigeti külvárosi összeírásokban, ami annyit tesz, hogy a ház a kapun kívül épült. A városfalon belül a Gyár utcáig elterülő telek a Ferencrendiek klastromához tartozott s a közeli városkapuról a köznép kapusbarátoknak mondta őket. Krautszak J. György 1743-ban a vasmegyei Pinkafőn született és Pécsett e helyen (ma Ferenciek u. 37. sz.) megtelepedve, meggazdagodott, mivel nőtlen ember volt, hogy legyen a virágzó üzletét majdan kire hagynia, idehívta hasonnevű unokaöccsét, ifjú J. Györgyöt, ki a vasmegyei Felső-Eőrön (Ober-Warth) 1764-ben született és idővel ezen üzletet tényleg tulajdonul is kapta.” (Pécsi Napló. 1906. január 28. 5 p. Cserkuti Adolf: Régi pécsi tímárok)
Az említetteken kívül a Malom u. 13 sz. alatt is dolgozott egy Krautszak József nevű tímár, aki azonban az előbbieknek csak névrokona volt.
Erreth-féle tímárság
A Lotharingiából származó Erreth Mátyás tímár először a Baranya megyei Monostor községben, majd Pécsett a Malom u. 19. számú házban telepedett meg. Ez a tímárság 1907-ben szűnt meg.
Egy kis kiegészítés itt is fontosnak látszik. Ez a Malom utcai tímárság eredetileg Höfleréké volt. Történt ugyanis, hogy Höfler János Jakab (1760-1808) leányát, Höfler Annát, Erreth Mátyás (1777-1859) vette feleségül. A Höfler-féle tímárságot Erreth Mátyás hozományul megkapta.
Melczer-Müller tímársága
A Malom u. 3. számú házban volt Melczer Antal tímársága, amely Pécsett egyike a legrégebbieknek. Melczer Antal fontos szerepet játszott Pécs városnak a török megszállás alóli felszabadítása utáni életében. (A várost felszabadító keresztény hadak annak idején nagy előszeretettel fogyasztották a városi sörfőzdében készített kitűnő pécsi sört, amely annak idején Melczer Antal tulajdonában volt). 1795 után a tímárságot Müller Xavér Ferenc vezette tovább.
Pelikán-Lauró féle tímárság
Pelikán József tímár 1795-ben mesterségét már a „Bömisches Dörfl”–ben gyakorolta. A tímár műhelyt Lauró József után Krautszak János vezette. E tímárság az 1890-es években szűnt meg.
Egy régi tímárház a Sörház utcából
Fürhon tímárság
Fürhon Antal az 1800-as években kezdte el a tímárságot a régi Sörház szomszédságában (Sörház utca). A tímárság nem sokáig működött.
Rosinger tímárság
A Rosinger családnak a Siklósi utca 10 szám alatt volt jólmenő tímársága, már a múlt század elején. A tímárság 1880 körül szűnt meg.
Rozs-féle tímárság
Rozs Vendelnek a Kossuth Lajos utcában volt tímársága, amely azonban csak rövid életű volt.
Később létesült Hamerli J. kesztyűbőrgyára az Alsóputurla utca 11. számú házban és tímárság volt a Kossuth Lajos utca 59. szám alatt is (néhai dr. Erreth Lajos kórházi főorvos édesapjának tulajdona.)” (Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Megjelent: Pécs, Műszaki Szemle. 1957. 4. szám. 9 p.)
Néhány kiegészítő adat a Höfler tímárság történetéhez
Családtörténeti kutatásaim során sikerült néhány érdekes adatra bukkannom a pécsi Höfler tímár dinasztia múltjában. Ezt már több tanulmányomban is publikáltam, azért itt csak távirati stílusban, néhány fontos adatot rögzítek.
1758. Höfler András tímár vándorlegény visszaérkezik Pécsre. (Pécsi mestere Weidesz Tamás tímármester volt.)
1762. Höfler András elkészíti a céh-remeket, egyuttal elnyeri a városi polgárjogot. Tímárműhelye a (Felső) Malom utca 19 sz. alatt volt.
1768. Höfler Andrásnak, kiváló tetteiért Mária Terézia királynő nemesi címet adományoz.
1771. Höfler András lett a pécsi tímárok céhmestere.
1772. Höfler András meghalt.
1794. Höfler András fia, Höfler János Jakab (1760-1808) örökli a (Felső) Malom utcai tímárműhelyt.
Wagner Höfler-Weber tímárság: A Höfler tímár dinasztia további meghatározó egyénisége Höfler János (1795-1850), az „oroszlán”. (Állítólag kölcsönadott pénzösszegeit kíméletlen szigorúsággal hajtotta be, úgy küzdött értük, mint egy valóságos oroszlán.)
„Volt ellenben a mai zsidó templom mögött a belvárosi részen, a hajdani városfalon belül Wagner Ferdinándnak háza és tímársága s idővel itt tűnik föl, mint tulajdonos egy második Höfler János. Ez úgy látszik apja halálakor még gyermekkorban volt s mikor felnőtt és a szokásos vándorútról visszatért, e helyen lett megalapítója a második Höfler-féle tímár telepnek. Wagner ugyanis rövid házasság után balesetnek lett áldozata, amennyiben valami fegyvert fogott kezében, mely véletlenül elsült és halálosan megsebezte. Özvegyét, szül. Wéber Katalint az ifjú Höfler János vette el, ki a csekély harminc négyszögölnyi udvarral bíró Wagner házat a szomszédos épületek és telkek megszerzésével fokozatosan kibővítette s üzletének keretét lankadatlan kitartással mindinkább kiterjesztette.” (Pécsi Napló. 1906. január 28. 5 p. Cserkuti Adolf: Régi pécsi tímárok)
Höfler Jakab (1824-1877) tímárról azon kívül, hogy sok gyermeke volt, sokat nem tudunk.
1884-ben létrejött a „Höfler Testvérek és Társa Bőrgyár” ipari vállalkozás, az Országút mellett. Tagjai Höfler Jakab két fia, Höfler Nepomuki János (1855-1917) és Höfler Jakab (1860-1940), valamint özvegy édesanyjuk özv. Höfler Jakabné (született Jankovics Paula (1832-1912).
Höfler Nepomuki János 1894-ben feleségül vette Schlauch Paulát (1869-1950), a híres pécsi építész, Schlauch Imre leányát.
1889-ben új helyre költözik a Höfler bőrgyár, mégpedig az akkor még ugyancsak gyéren lakott Siklósi út mellé, az egykori Madarász-féle vashámor helyére. – Jelenleg még itt állnak a pécsi bőrgyár üzemeléssel felhagyott épületei.
A pécsi céhekről még nagyon sok mindent érdemes lenne megírni, de a kicsit hosszúra nyúlt értekezésemet valahol csak be kell fejeznem.
Úgy illik, hogy a céhtörténetet, dr. Fejes György, az egykori pécsi Városi Múzeum tudós igazgatójának gondolataival zárjam le.
„Ha már a céheknél tartunk, el kell mondani néhány jellemző apróságot a régi Pécs iparosságáról. 1884 előtt volt a fénykora Pécs iparának. Minden közszükségleti cikket itthon készítettek. Híres iparos dinasztiák tartották kezükben az egyes iparágakat. A Wéber, Erreth, Stirling, Krautszak családok voltak a legnevesebbek. Ekkor még virágzott a szűrszabók, csapósok, pokrócosok, szappanosok, molnárok, tímárok, bocskorosok céhe. A városnak külön ipar negyedei voltak. A mesterek három-négy segéddel dolgoztak, volt munka és a munkának látszata, gyümölcse. Néhány iparoscsalád dúsgazdag hírében állt. De még a kevésbé ismert mestereknek is házuk, szőlejük, megtakarított vagyonkájuk volt.” (Dunántúl. 1923. december 25. 19 p. Fejes György Apróságok a pécsi céhekről.)
Höfler Bőrgyárak Pécsett
Hozzászólások