A pécsi Szent Sebestyén Irgalmas templom Paulus Antonius Senser (1716-1758) festményei
A gyönyörű Graits Endre freskók mellett szerettem volna minél többet megtudni a templom többi nagy értékű kulturális kincséről is, köztük elsősorban az oltár Szent Sebestyén mártíromságát ábrázoló, és a felette látható Szentháromság festményekről.
Paulus Antonius Senser: Szent Sebestyén mártírhalála 1750 körül
A főoltár képeiről a Pécsi Szemlében csak rövid, néhány soros anyagot találtam:
„A festmény alkotója Senser Pál Antal, fiatalon elhunyt eszéki festő, akinek műveit az egyházmegyében több helyen, valamint pécsi templomokban is megtaláljuk. A mester halálának időpontja alapján bizonyosra vehető, hogy a kapucinusok kezelésében álló templom berendezését a tűzeset után legkésőbb 1758-ra megújították.
A főoltár középső egységének emeleti részén a Szentháromságot ábrázoló festmény is Senser munkája.” (Pécsi Szemle. 2009. ősz. Boros László: Az Irgalmas rendiek temploma.)
Mivel Boros László kitűnő cikke a pécsi Irgalmasok templomáról felkeltette érdeklődésemet, szerettem volna minél többet megtudni ennek a szép barokk templomnak csodálatos képeiről, és azok alkotóiról.
Paulus Antonius Senser: Szentháromság 1750 körül (föoltár felett)
A világhálón kutatásaim során leltem rá azokra a tanulmányokra, műelemzésekre, amelyeket két, hazánk határain túl élő muzeológusnő készített. Paulus Antonius Senser, azaz Senser Pál munkásságáról.
Először Korhecz Papp Zsuzsanna, Szabadkán élő főrestaurátor asszony cikkére találtam rá.
„A szakirodalomban korábban két személyként nyilvántartott Paulus Antonius Senser eszéki festőt és a pécsi Pál festőt a művészettörténeti kutatásnak köszönhetően egy személyként azonosíthattunk, s aki eddig csak levéltári adatokban létezett, ópuszához több eddig ismeretlen szerzőjű baranyai templom oltárképe köthető immár.
Paulus Antonius Senser 1716 táján született Eszéken, ahol ifjúságát, tanuló és korai alkotóéveit töltötte. Tanítómesterét nem ismerjük, de bizonyosan benne tisztelhetjük a szlavóniai székhely első festőművészét. Eszékre addig csak idegen bécsi és budai alkotók műveit importálták. 1735-ben jegyzik először, majd 1740-ben, mint esküvői tanút Eszéken. Ezen évekre már festővé érett, azonban nevét a bécsi akadémia hallgatói között nem találták, bizonytalan, hogy hol szerezte tudását, mely mester mellett sajátíthatta el rendkívül látványos modorát, mely leginkább C. Maratta (1625-1713), J.M. Rottmayr és M. Altomonte későbarokk nagymesterek festészetével rokon. Senser Pált a pécsi levéltári források 1742-ben említik először, amikor is mint még eszéki festő megtisztította a pécsi Székesegyház Szent Imre festményét. 1744-ben meghal Teréz nevű első felesége. 1745-ben megkeresztelik Mária Borbála Terézia, 1747-ben Rozália nevű leányait és 1748-ban Kajetán Ádám nevű fiát, akik Mária Julianna nevű második feleségével kötött házasságából származtak. Senser 1747-ben kapott polgárjogot Pécsett, s a 30 forintos illeték helyett megfestette Justitia alakját. Pécsett még két művészt tartottak nyilván akkoriban (Erdély János és Franciscus Antonius Witz). E mára elfeledett pécsi kör alkotásaival Baranya (Siklós, Máriagyűd, Pécs), Szlavónia (Eszék, (Osijek, HR), Vukovar HR, Dakovo HR, Slavonski Brod HR, Bácska (Apatin Sr, Bács Sr és Bosznia (Kraljeva Sutjeska BIH, Visoko BIH) számos plébánia- és Ferences templomában találkozhatunk. Az egyházi megrendelések mellett, melyhez a kor szokása szerint grafikai előképeket használt, Senser polgári és nemesi családoknál festett arcképeket, melyek közül csak egyet, Berényi püspökét ismerjük 1745-ből. 1746/47-ben festette meg Fodor István rendelésére a pécsi szeminárium ebédlőjének részére a „Csodálatos kenyérszaporítás” című nagyméretű festményét, melynek jobb alsó sarkában megörökítette önmagát is, amint a megrendelést leíró táblát tartja.” (Korhecz Papp Zsuzsanna: Paulus Antonius Senser (1716-1758) pécsi festő művei Bácskában. 221-222 p.)
Paulus Antonius Senser: Krisztus a kereszten 1750 körül
Ezek után úgy gondoltam, illik megköszönni a főrestaurátor asszonynak azt az élményt, amelyet értékes tanulmányával nekem szerzett.
Rövid e-mail levelemben tájékoztatattam, hogy amatőr alapon én is foglakozom a templom festményeivel, és kértem – ha lehetséges – segítsen további információkkal abban, hogy minél teljesebb képet nyerhessek erről, az egykoron Pécsett is alkotó, eszéki születésű festőművészről, Paulus Antonio Senserről.
Nagy örömömre, Korhecz Papp Zsuzsanna válaszolt kérésemre, amit itt szó szerint idézek:
„Megtisztelő hogy hozzám fordult, szerintem is Senser mű a szóban forgó oltárkép, amint azt a művész monográfusa:
Repanić-Braun, Mirjana. Title: Paulus Antonius Senser (1716-1758) festő és köre (Paulus Antonius Senser and his Circle). Művészettörténeti értesítő (0027-5247) 57 (2008) 2 (2008), 57; 313-326. írja.
Eszéken 2007-ben jelent meg a Senser monográfia a helyi Galéria kiadványaként. Érdemes beszerezni, gazdagon illusztrált szép könyv.”
Időközben sikerült beszereznem az ajánlott irodalmi forrásmunkát is. Ebből szeretném néhány értékes adattal cikkemet pontosabbá tenni.
„Amíg a 18. század 30-as éveiben egyrészről tekintélyes bécsi és budai mesterek műveit importálták Eszékre, ezzel párhuzamosan Paulus Senser is nevet szerzett magának. Ő az egyetlen jelentős hazai mester, aki Pécsett is sikeres tevékenységet fejtett ki. Az 1740-os években alapította stúdióját, majd 1747-ben polgárjogot kapott, miáltal egy mára elfeledett művészkör központi személyisége lett. Az ebből a körből kikerült műveket egyértelmű formai és morfológiai sajátosságaik kapcsolják össze.”
Korhecz Papp Zsuzsanna főrestaurátor, Szabadka (internet)
„A levéltári kutatások során egyre fontosabbá vált Paulus Antonius Senser neve. Korábban ismeretlen volt, csak néhányszor említette a horvát és magyar szakirodalom.”
„Eszékkel ellentétben, a 18. századi Pécsett nem találkozunk bécsi és pest-budai mesterek műveivel. Pécs művészeti öröksége mindenekelőtt olyan műhelyekből került ki, amelyek festői a környező városokból érkeztek, Pécsett polgárjogot nyertek, és ezzel engedélyt kaptak arra, hogy segédeikkel együtt a városban és környékén tevékenykedjenek. A legtöbb oltárkép, amely ma a pécsi Ferences és Irgalmas templomban, a Krisztus Színeváltozása-templomban, továbbá a püspöki palotában, a Káptalani Levéltár épületében és a Janus Pannonius Múzeumban található, egyazon festőkör összetartozásáról tanúskodik. A legtöbb, máig fennmaradt festmény a típusok és egyéb formai elemek egybeesését mutatja. Fontos, hogy a három, Pécsett polgárjogot élvező festő mester közül kettő – Paulus Antonius Senser és Franciscus Antonius Witz – Eszékről érkezett, amely város akkor a pécsi püspökséghez tartozott.” (Művészettörténeti Értesítő (0027-5247) 57 (2008) 2 (2008), 57; 313-326 Mirjana Repanić Braun: Paulus Antonius Senser (1716-1758) festő és köre, 315-317 p.)
Hozzászólások