Lépések – Festményversek Kovács Emil Lajos festményeiről

 

Crescendo (Parajd)

Crescendo (Parajd)
Crescendo (Parajd)

Halkan lépkedsz,
alig hallom,
messziről jött
halvány hangon…
Aztán fény gyúl:
ismerősöd,
lába nyomát
mind megőrzöd .
Nemsokára
hozzád érhet,
elér a dal
erdőt, rétet…
Aztán beül
fák ölébe.

Ott csendül a
csorgó dallam:
árad, ringat,
átmegy rajtam,
mintha mindig
itt lett volna:

egész réted
dallam volna…

 

Lelátás (Börzönce)
Lelátás (Börzönce)

Lelátás (Börzönce)

Fenség
közepében álom:
mintha úsznék,
selymét járom…
Elragadó
csendvilágod
lelkem csendjén
inhalálom…

 

Dombok hulláma (Söjtör)

Lágyan
elidőz a sárga,

Dombok hulláma (Söjtör)
Dombok hulláma (Söjtör)

rózsaszínek
ezerszámra,

zöld remények
kékek között,
minden pasztell
beköltözött…

Neved fölött
vörös nevet,
… hullám hátán
Veled megyek.

 

 

 

 

1 Hozzászólás

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.