Mozgólépcső
Áll a szöszi hároméves a mozgólépcső tetején, és nem érti. Anya, meg a nővére – aki már elsős – miért a másikat választották? És ő miért nem választhatja ezt?
Azt már érti, hogy mindig a „szép kezünkkel” kell nyúlni a dolgok után, azzal kell rajzolni, meg ollóval papírt vágni. Azt is érti, hogy azzal kell sütit venni, pohárkát megfogni. De akkor miért kell a másik kezünkbe fogni a villát? Azt sem érti, hogyha leesik a finom süti, akkor azt miért nem lehet felvenni és megenni? Azért, mert koszos – mondják a felnőttek – de akkor a Morzsi miért eheti meg?
Azt már tudja, hogy evés után a fogkefével fogat kell mosni, és nem kiscipőt! Pedig, milyen jól sikerült a tegnap!
Azt is érti, hogy apának és anyának az a legfontosabb, hogy ő és nővére, Hajnalka egészségesek legyenek, így csak egészséges dolgokat egyenek. De azok nem mindig finomak. Mint például a csoki. De a felnőttek sem mindig esznek, isznak finomakat. Vasárnap, például, beledugta a kisujját az apa italának a habjába, és lenyalta. Pfújj! De rossz volt. Akkor apa miért issza?
Áll a szöszi hároméves a nagyáruház üzemen kívüli mozgólépcsőjének tetején. És nem érti, hogy miért kell átmennie a másik, távolabbi mozgólépcsőre, hiszen azon most sokan vannak, ezen meg senki sem közlekedik. Mindenki anyáék lépcsője felé tülekedik.
Anya már türelmetlenül int.
Áll a szöszi hároméves a mozgólépcső tetején, és nem érti…
Szóljon hozzá!