Tiltott könyvek a pécsi Tudásközpontban • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Tiltott könyvek a pécsi Tudásközpontban

Különleges tárlat nyílt január 11-én a pécsi Tudásközpont épületében. A Librorum Prohibitorum című kiállításon olyan könyvek tekinthetők meg, melyeket egykor valamiért betiltottak.

A vitrinben található politikai és/vagy vallási okokból betiltott könyv – például a Mein Kampf, vagy Salman Rushdie Sátáni versek című munkája –, erkölcsi indokkal nemkívánatosnak minősített mű, de előfordul olyan kötet is, amely tudományos szempontból számított egykor veszélyesnek.

A világ változását mutatja, hogy a könyvek közül néhány napjainkban már az iskolákban a kötelező, vagy ajánlott olvasmányok között szerepel. A kiállítás február közepéig tekinthető meg a Tudásközpont nyitvatartási idejében, ingyenesen.

 

A „tiltólistás” könyvek

Tiltott_konyvekGeorge Orwell: 1984
David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Aldous Huxley: Szép új világ
Adolf Hitler: Mein Kampf
Salman Rushdie: Sátáni versek
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Boris Pasternak: Zsivago doktor
J. D. Salinger: Zabhegyező
Vladimir Nabokov: Lolita
Galileo Galilei: Párbeszédek
Janne Teller: Semmi
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Konrád György: A látogató
Harriett Beecher-Stowe: Tamás bátyja kunyhója
James Joyce: Ulysses
Spiró György: Az ikszek
Gustave Flaubert: Bovaryné
Giordano Bruno: A végtelenről, a világegyetemről és a világokról
Voltaire: Candide

 

Néhány, egykor betiltott könyv ismertetése (forrás: moly.hu)

Sátáni versek. 1989-es megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század megkerülhetetlen, rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása. Valójában miről is szól a híres Sátáni versek? Arról, hogy a jó és a rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintés.

Doktor Zsivago. Paszternak regénye mindent elér a maga kijelölte nagy időpályán, 1903-tól a második világháború végéig: ország-világrengető történelmi eseményeket, háborúkat, forradalmakat remek városi és vidéki tájképekkel, portrékkal, s közben az orosz gondolkodás eseményeit is, sorsokat, szerelmeket, családok történetét, mérhetetlen szenvedéseket és a lélek független örömeit. Mindezt egy jelképesnek modható, jót-rosszat kemény kontúrokkal elválasztani tudó hős, Zsivago doktor gondolkodásának és magatartásának tükrében. Az ő szelíd és konok egyéniségének a sugárzásában van a regény egyik szenzációja: a másságában. Mert hát ez a regény a közhiedelemmel ellentétben nem újsághír értékű szenzációkkal szolgál. Mélyebb politikáról és bonyolultabb szenzációról van szó.

Párbeszédek. Galilei korszakalkotó tanait ma már úgyszólván mindenki ismeri. De kevesen tudják, hogy a modern fizika és csillagászat egyik legnagyobb alakja sziporkázóan szellemes, megejtően bölcs író is: tanításait párbeszéde művészi formában írta meg, hogy a szigorú egyházi tilalmat, amely megtiltotta tanai terjesztését, kijátssza, s a föld mozgásáról szóló, akkor még nagyon kevesek által vallott elméletet minél népszerűbbé tegye. Egy sötét kor nyomasztó levegője csapja meg az olvasót, s egy ragyogó szellem ejti bűvöletébe, ha Galilei művébe belemélyed.

Alice Csodaországban. Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.

Lady Chatterley szeretője. Az elgépiesedett civilizáció, a kiégett racionalizmus tagadásának regénye ez, szenvedélyes, poétikus, fésületlen alkotás. A modern társadalom bajainak orvosságát a természetes ösztönök, az érzelmek, érzékek szabadjára eresztésében, az emberi gyöngédségben látja. Tabukat sért meg, a modern regényirodalomban elsőként ábrázolja kendőzetlenül, szókimondóan a testi szerelmet. Magyar nyelven először 1933-ban látott napvilágot – csonkított formában –, aztán egy fél évszázadon keresztül csak irodalmi legenda volt.

A látogató. Konrád György műve 1969-ben jelent meg először, a hatvanas évek végének bonyolult, perspektívákat élesen megélő, majd elveszítő hangulatában. A gyámhatósági előadó „kalandja” szinte berobbant akkor az ébredező magyar irodalomba. Azóta szinte irodalomtörténeti közhely, hogy A látogató az újjászülető magyar próza egyik kezdőpontja, inspirálója. De nem csupán az úttörőknek kijáró tisztelet illeti meg. Újraolvasva örömmel tapasztaljuk, hogy kiállta az idők próbáját, mit sem veszített elven erejéből, víziója ma éppolyan hiteles, nyomasztó, meg- és felrázó, mint keletkezése idején volt. Ott a helye az új nemzedékek könyvespolcán.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS