Ki lehet költő?
„… aki soron van, akit a sors keze kiválasztott”
Ó, én tudom,
mindenki írhat verset,
bárkiben támadhat egy szikra,
gondolat,
dalolhat egy világraszóló dalt is,
mint az a részeg francia,*
kinek dala betölti a világot…
de egy strófától nem lesz senki költő,
s egy kurjantástól még nem énekes.
… és aki ír, s betűt betűre halmoz,
és kazalszámra ontja verseit?
A kis kupacnál nagy se lesz különb!
Csontváry írta jól!** Minden hiába!
Hiába szándék, vágy és gondolat,
majd dönt a Sors, csak tedd, amit tehetsz még,
magadban higgy, hiszen mást nem tehetsz!
* Rouget de Lisle: Marseillaise
** Csontváry: „Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott”
Kedves Klára Asszony!
Napok óta készülök hozzászólást írni a mély gondolatokat és igazságot tartalmazó vershez. Elkezdtem, aztán abbahagytam, mert nem találtam, és igazán most sem a megfelelő szavakat.
Dicsérjük, biztassuk, vagy nagyobb önmérsékletre intsük azt aki „verselni”, írni próbál? Én azt gondolom, legyünk vele őszinték, magától jöjjön rá, hogy -Dinnyés József gondolatát plagizálva- költő-e, vagy „verstulajdonos”.
Köszönöm a szép sorokat.
Tátrai Miklós
Kedves Tátrai Miklós!
Minden töprengő mérlegelésem ellenére, úgy gondolom, hogy aki úgy érzi, hogy verset kell írnia, az írjon! Rengeteg fájdalmat, lelki problémát vezet le az írás. Nem tudhatjuk előre a jövőt. Lehet, hogy csak a gondokat segít feldolgozni,tisztázni, ha szavakba öntjük gondolatainkat, de nem egy ismerősöm van, aki pszichológus tanácsra kezdett írni,és az évek alatt annyit fejlődött, hogy ma már különböző amatőr pályázatokon sikerrel szerepel. Mi gyógyítana jobban, mint az elért eredmény, a siker? Majd az olvasók, vagy utódaink eldöntik, ki mennyit ér.
Az persze nem jó, ha valaki az első taps miatt elszáll magától.
Kamarás Klára
Kedves Klára Asszony!
Olymértékben egyetértek kedves soraival, hogy egyre jobban sajnálom, amiért személyesen nem ismerhetem. Bízom benne,hogy ez még megtörténhet!
Tátrai Miklós