Elég az akciófilmekből, kínzásból és öldöklésből, nincs türelmem bámulni a politikusok acsarkodását se!
– Keressünk valami mást, szebbet, jobbat, ami az egész napi hajsza után megnyugtat, leköt, vagy új, érdekes ismeretet közvetít – mondtam egy este és elkezdtünk ide-oda vándorolni a tv-csatornák között.
Filmek közepébe csöppentünk, ahol nem értettük a helyzetet, az események összefüggését, majd újra és újra ökölcsapásokra, pofonokra, vérző vagy vonagló testekre bukkantunk. Az emberi brutalitás dokumentumai… Hírek egy számunkra ismeretlen nyelven… menjünk tovább!
– Hát ez mi?
Üzem fekete-fehérben. Na, itt legalább nem lesznek rémségek! Közben akár meg is vacsorázhatunk, lehet beszélgetni, nem veszítjük el a történet fonalát.
– Ebben a filmben nincs is emberi hang, csak halk zenei aláfestés…
Egy futószalag. Ez jó! Gyerekkoromban is imádtam a mozik híradójában néha feltűnő automata gépsorokat. A palackozók, adagolók szinte önálló működése, mozgása mindig csodálattal töltött el.
– Nézzük egy kicsit! Ez egy nagyüzemi keltetőállomás belseje lehet… gondolom, mert más nem látszik csak a futószalag, rajta tojáshéjak és kicsit még kába, egyforma naposcsibék. Két oldalról kezek emelik le az érkezőket nagy tálcákra. A szemét a futószalag végén potyog le. Közben egy-egy befulladt, vagy sérült állatka… Ezek is a hulladék közé esnek… Csak a szépek, egészségesek indulhatnak további jövőjük felé. Sok-sok egyforma, ragyogó, világos csibe… A kezek dolgoznak, fürgén szabályosan. Közben a nézőre villan a szemeteskosár tartalma, tojáshéjak tömege, elpusztult, merev életkezdemények, köztük egy-egy még élő nyomorult is vonaglik a hulladék között.
Most a szalag elején feltűnik egy élénk tarka csibe… A kezek dolgoznak…
– Mi ez? Senki nem nyúl utána?
– Jobbról nem!
– Talán majd balról!
De nem!… Viszi tovább a futószalag. Vigyázzatok! Nem fogjátok elérni! Hát senki nem veszi észre?!
Az út vége előtt a csirke megfordul és elkezd visszafelé menni… vissza a megmentő kezek felé… már fut… rohan…, de a futószalag egyre gyorsabb, a zene egyre hangosabb, mintha a szívünk dobogása lenne… futás visszafelé szemben a sorssal… minden hiába? Csak futunk és futunk és egyre gyorsabb a sodrás a végzet felé…?
Több mint egy évtized telt el, mióta ezt a filmet láttam. Volt azóta krimi, szex, Valóvilág. Egyik sem hagyott bennem maradandó emléket, de a futószalagon rohanó naposcsibe látványát nem tudom elfelejteni.
Ki a szerző, rendező, operatőr? Ne kérdezzék. Nem tudom. Csak ennyit mondhatok: Karma…
Szóljon hozzá!