Nagy Imre gyűjtése
Az Újság kiadása, 1928.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Budapest, 1928 május havában.
A bölcs rabi
(válogatta és megosztja: Vasi Ferenc Zoltán 2015. májusától – Dr. Kálmán Szabolcs, Amerikát megjárt református lelkipásztor, egyetemi tanár adta könyvtárából 2008-ban)
31.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy utazó könyvügynök, akit Kohnnak hívtak. Ez a Kohn egyszer egy sötét erdőn ment keresztül s váratlanul egy marcona férfi toppant elébe s revolvert szegezett a mellének:
Pénzt vagy életet!
Kohn vállat vont:
Nézze, barátom, pénzem az nincs, de ha életet akar, minek magának egy ilyen szerencsétlen
zsidóé? Vegye meg Napoleon életét díszkötésben, háromhavi részletre!
32.
A zsugori Weisz egy éjjel arra ébred, hogy a felesége kétségbeesetten rázogatja:
Adolf, az istenért, meneküljünk! Ég a ház!
Weisz rémülten kiugrik az ágyból és látja, hogy a tető lángokban áll. Gyorsan kezdi a ruháját magára kapkodni és közben reszketve szól a feleségéhez:
Rebeka, mit gondolsz, kieresztenek most kapupénz nélkül?
33.
Kohn a következő levelet írja Grünnek:
Kedves Grün úr!
Rendkívül örülnék, ha holnap este megtisztelne b. látogatásával. Nyolc órakor egy kis hangverseny lesz, tíz órakor vacsora. Kérem értesítsen, hogy számíthatok-e megjelenésére?
Szívélyesen üdvözli: Kohn
Mire Grün így válaszol:
Kedves Kohn úr!
Szíves meghívását hálás köszönettel elfogadom. Pontosan tíz órakor ott leszek.
Viszontlátásig üdvözli: Grün
34.
Kétférjűség vádjával áll egy parasztasszony a bíróság előtt. Azt mondja a bíró:
Hallja, maga azt mondta a második urának, hogy az első férje már régen kint van a temetőben.
A parasztasszony félrehúzza a vállát:
– Hájszen instálom, temetőőr is a’ mán tíz esztendeje.
35.
Két vigéc utazik együtt a vasúton és természetesen unatkoznak.
Debrecen tájékán egyszerre csak meglátnak a robogó vonat mentén egy hatalmas báránycsordát.
20, 30, 100, 500, 870, 1250 – számol az egyik.
Mi az? – kérdi a másik elbámulva – hogy tudja maga ezt ilyen gyorsan összeszámolni?
Hát ez is valami? Egyszerűen megszámolom a lábukat s elosztom őket néggyel.
Hozzászólások