A Pécs Info Szakkiállításon Weinreich László, a Netmester Produkció Kft. ügyvezetője jóvoltából a kulturális programok között lehetőséget kaptunk arra, hogy egyrészt bemutatkozhassunk egy informatikai közönség előtt, másrészt megünnepelhessük a 200. számunk megjelenését. A november 15-17. között zajló Pécs Info zárónapján délután 2-től miénk volt a színpad, valamint a pécsi Lauber Dezső Városi Sportcsarnok rendezvényi célra elkülönített része – persze egy légtérben a kiállítási standokkal. Amikor a még üres székekre, és a lelátóra néztem, nehezemre esett azt gondolni, hogy ezt a teret be lehet tölteni egy családi lap meghitt összejövetelével. Aztán csoda történt: az ülőhelyeket elfoglalták az olvasók, a támogatók, a szerzőtársak – mindazok, akik el tudtak jönni közénk, s akármennyien is voltunk (vagy százötvenen), tudtuk, hogy e szám sokszorosa van most velünk lélekben. A sorok között ülők utólag többen is elmondták, hogy megszűnt a külvilág, csak az együttlét öröme érződött a hallgatóság körében, nem is színpadot láttak, hanem egy asztaltársaságot éreztek, azt, amelyik az Iparos Kisvendéglőben kéthetente összejön, és ugyanúgy viselkedik, mint ott: komoly is, humoros is…
Mivel informatikai és telekommunikációs szakkiállításon voltunk, a programot is ehhez igazítottuk, amolyan Hetedhéthatárosan. Miközben Kurucz Gyula felolvasta Kocsis József írását (a 200. szám 3. oldalán találhatót), kapcsoltuk floridai szerzőtársunkat, Bányai Tamást. A kivetítőn megjelent a kép, amint lauderhilli otthonában a számítógép előtt ült barátunk. A beszélgetésnek a Vilma hurrikán is aktualitást adott, amely áthaladt a városon, s a 200. számban pont a pusztításról számolt be a szerzőtársunk.
Sopronból érkező barátunk, Winkler András új verseivel lepte meg a hallgatóságot (hamarosan megjelenő új kötetéből válogatott), majd Muráth Péter idén eltávozott barátunk, Hegedüs Sándor Józsi című írását mondta el. Újabb kapcsolás következett, Kanadában tartózkodó olvasónk, Király Ágnes jelent meg a kivetítőn, s amikor felmutatta a nála lévő nyomtatott Hetedhéthatárt, kitört a taps. Néhány kanadai újságot is a web-kamera elé emelt, jelezve, hogy nem egy szomszéd teremből jelentkezik, hanem Calgaryból. Elmondta, hogy a kezdetektől ismeri a lapot, állandó olvasója, koránál fogva főleg a Fiatalok oldalát kedveli, ezzel kezdi, aztán sorra veszi a többi oldalt is. Ha hosszabb ideig Kanadában marad, előfizeti az újságot – addig pedig az interneten olvassa majd.
Az ünnepség ideje alatt még Új-Zélandon lévő barátunk, Komlós Attila CD-t hagyott nálunk, hogy arról európai utazásainak képösszeállítását vetítsük le, vagyis köztünk lehessen ő is a 12 órás időeltolódás ellenére. Ezt kétszer is megtettük, egyszer feliratok nélkül, aztán az ünnepség végén megismételtük feliratokkal (számítógépes kiállításon minden megoldható, csak a megfelelő eszközt és programot kell megtalálni). A web-oldal bemutatása sokaknak okozott örömöt, hiszen szerzőtársaink, olvasóink nagy része még nem látta interneten a Hetedhéthatárt – mint ahogy Rónaky Edit később fogalmazott: „Az is értéke volt a rendezvénynek, hogy mi, műszaki analfabéták is megláthattuk weblapunkat és az internet nagy lehetőségeit.”
Mosolyt hárman csaltak az arcokra: Rónaky Edit, Szigetvári Krisztián és Muráth Péter – ők gondoskodtak arról, hogy az ünnepségen a humor is helyet kapjon.
A Városi Sportcsarnokból egyenesen a Mélyépítő Kft. Sport utcai irodaépületébe mentünk, ahol éjfél utánig tartott a beszélgetés.
Az ünnepség közepe táján Weinreich László megszakította a programot, „szolgálati közlemény”-t jelezve, majd a kiállításon lévő alkalmi postahivataltól a hölgy egy borítékot adott a kezembe. A levelet a Magyar Országgyűlés elnöke küldte:
L. Csépányi Katalin főszerkesztő részére
Hetedhéthatár Szerkesztőség
Pécs
Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Kedves Katalin!
Nagy örömmel értesültem arról, hogy lapja, a Hetedhéthatár című magazin immár 200. alkalommal jelenik meg. Szívből gratulálok ehhez a nagyszerű eredményhez, különösen, mert tudom, hogy milyen sok nehézséggel kellett eleinte megküzdeniük a fennmaradásért és tovább folytatásért.
Pécsiként nagyon büszke vagyok arra, hogy városomban készül egy olyan újság, mely lassan egy évtizede a főleg vidéken élők barátja, társa, hírforrása. A Hetedhéthatárt jó forgatni, mert tartalmas, értékes írásokat olvashatunk benne, távol tartja magát a napi marakodásoktól, botrányoktól, bulvárhírektől. Olyan stabil értéket képvisel, amiért hálásak olvasói.
Ezért őszintén gratulálok mindenkinek, akinek érdeme van abban, hogy a lap eddig már kétszázszor megjelenhetett. Szívből remélem, hogy még nagyon sokszor kétszáz megjelenést megél a Hetedhéthatár. Ehhez kívánok minden alkotónak, minden szervezőnek és támogatónak kitartást, türelmet, jó egészséget és rengeteg sikert!
Budapest, 2005. november 17.
Szóljon hozzá!