Ha azt mondom, Kidical Mass, akkor a legtöbben visszakérdeznek: mi van? Keveseknek esik le a szójáték a Critical Mass (Pécsett: Kritikus Tömeg) bringás demonstráció nevével. De kivétel nélkül mindenki azonnal megérti, hogy fontos ügyről van szó. „Az úton gyerekek is járnak”, sőt, ők maguk is a forgalom része.
Nem is akármilyen része. Talán a legfontosabb része. Még Budapesten is, még az Alföldön is, ha kisgyerekes anyukával beszélgetünk, gyakori, de például Pécsett szinte kötelezően fölmondott lecke, hogy ő aztán ugyan be nem merne menni a forgalomba kerékpárral.
Nem is csoda. Az utak autóforgalomra vannak kialakítva. Még ott is, ahol a történelmi belváros – mint mondjuk Pécsett – szűk utcái alkalmatlanok az autóforgalomra, ott is azt erőltetik, miközben a visszatérő kerékpáros-igényeket rendre lesöprik az Útügyi Műszaki Előírások (ÚME) szabályaival, mondván, azokban a meglévőnél sokkalta több hely van előírva a kerékpárosoknak (sokszor pár centi a „sokkalta”). Miért is nincs elegendő? Mert az autóknak kell nagyon a hely.
Öreg esslingeni barátném arra büszke, hogy nincs kocsija. Mindent, de mindent el tudok intézni gyalog! – mondja, és tisztában van vele, hogy társadalmi státusát fényesen jelzi a belvárosi lakás birtoklása maga. Eközben tudok olyan magyar vidéki városról, ahol a közteresek dolga reggelente eltakarítani a szűk belvárosi utcákról az ott lakók autóit, mert a polgármester nem talál ki közöttük az aszfaltterepjárójával, hogy a gyalog tízpercre lévő hivatalába hajthasson. Naná, hogy ez a szemlélet, pöffeszkedésre, ebből következően agresszív, tehát veszélyes vezetésre sarkallja az autót vezető embereket.
Hét éve páran pécsi szülők úgy gondoltuk, hogy ez a szemlélet nem is fog változni addig, amíg meg nem mutatjuk, hogy konkrét igény a családok kerékpáros közlekedése a városban. Kis lépésekkel kezdtük, egy őszi túrával. A sikere nyomán egyre többen csatlakoztak, a tavaszi túrán már sokkal többen lettünk. És fölfedeztük, hogy a világ más tájain is csak emberből vannak a népek, ott sem fényes ünnepi menet a mindennapos kerékpározás, és ők is úgy gondolták, meg kell mutatni magukat, tudatosítani a városvezetésben a szemléletváltás szükségességét. Mi pécsiek 2009-ben, Európából elsőként csatlakoztunk a Eugene-i (OR, USA) Kidical Mass mozgalomhoz.
A Eugene-iek idén nagyot dobtak. Több város csatlakozott már hozzájuk, úgy gondolták, itt az ideje világszerte egyszerre lépni. Pontosabban gördülni. A Kidical MASSIVE épp ezt jelenti: világszerte fontos, hogy a gyerekeink épen, egészségben, örömmel választhassák a kerékpárt. Mert az nemcsak a fenntartható közlekedési alternatíva, hanem gazdasági előnyt hoz, jobb öregkori életminőséget és boldogabb családokat.
Boldogabb családokat? Igen: a kerékpáron, a közösségi közlekedéssel iskolába kísért gyerekkel beszélget a szülő, figyelni tud rá, elfogadó és türelmes. Az autóban viszont csak hátradob egy-egy ukázt a magába süppedt gyereknek, ha éppen ráér a többi vezetőre való acsargás szüneteiben. Jobb öregkori életminőség? Igen: a mozgásban gazdag élet tovább tart és arányosan egészségesebb a vége felé is. Kitelepített rokonunk a ’70-es évei vége felé többször tekert Magyarországra, a határig már akkor jól kiépített kerékpározható utakon. – Ha egyedül jövök, egy hét. Ha a nejemmel, akkor három – mondta, és hozzátette: a felesége nemigen kerékpározott életében.
Gazdasági előny? Ilyenkor sokan fintorognak és az autóipari nagyberuházásokra gondolnak: micsoda termelési értékek! Igen ám, de egy külföldi autógyár a termékét kiviszi az országból az EU más országába, így egy fillér ÁFÁ-t nem fizet. Más adót sem igen, a kedvezményei miatt. Eközben egy autóipari munkahely legalább hússzor akkora beruházás, mint egy kerékpárgyári, ami után minden adó is itthon marad. És a kerékpáron járó ember jobban teljesít – nem véletlen, hogy a vadkapitalista nyugati cégek önként s dalolva építenek kerékpáros öltözőket, pedig az pénzbe kerül. De megéri: jobb teljesítmény, kevesebb betegszabi! A jobb egészségű öregek pedig szívesen költekeznek, így hozva nem kis gazdasági hasznot. Így is. És úgy is, hogy kevesebbet költenek gyógyszerre, több marad a helyi termékekre.
Akik most szeptember 19-én világszerte fölkerekednek, persze nem fogják mindezt plakátokon magukkal hurcolni. Ők legtöbben csak egy jó kis városi bringatúrára neveznek be, büszkék a gyerekükre, aki a célállomáson jól válaszol a csinos, elegáns és aranyos rendőrnénik, -bácsik kérdéseire és ezért még díjat is kap. Pécsett három rajthelyről indulunk, közte egy környékbeli faluból, Bogádról is. Akit érdekel, az a Kidical MASSIVE Pécs facebook-eseménynél tud tájékozódni. A cél pedig a Balokány, nem véletlenül.
A Kidical Mass, így a MASSIVE is teljesen civil esemény. A Pécsi Túrakerékpáros Klub kezdte a szervezést. Az idők során hol több, hol kevesebb segítő, együttműködő civil és nem civil szervezet vett részt a munkában. A városi és a megyei rendőrök végig sokat segítettek, és viszonzásul imádták is őket a gyerekek. A Balokány, Pécs egyik legszebb parkja, a valahai népfürdő mellett most civil kezelésben van. Fontos, hogy folytonos figyelem övezze ezt a gyönyörű területet és a megmentéséért tett erőfeszítéseket. Hiszen a zöldterületek, csöndes terek egy város életének legfontosabb helyei közé tartoznak.
Mint ahogy az utcák sem az autókért vannak, hanem az emberekért (akik olykor persze el akarnak rajtuk jutni valahová, csak éppen kerékpárral, sokkal többen férnének el, mint autóval). A megpihenés, a kommunikáció, a kikapcsolódás terei kell, legyenek. A kis üzletek, kávézók, kultmozik terei. Pécsett most kezdődik a kerékpáros áruszállítás népszerűsítése. Hiszen egy belvárosi üzletben nem nagy tömegű, hanem nagy értékű árut szeretne látni a közönség. Fölöslegesek tehát a soktonnás áruszállítók a sétálóutcában, ahogy reggelente rémült anyukák mentik a kicsinyeiket a vaktában tolatgató szörnyek kereke-kipufogója alól.
Nyugodt, vidám bringások kellenek lassú, békés cargobike-jaikkal, akik mázsányi holmit is vihetnek, de karcsú gépeik alig észrevehető helyet foglalnak a gyalog mászkálók között. A kerékpár békés látvány, egy nyugat-európai kisváros belvárosi kereskedői mintegy hatmillió euró pluszforgalmat könyvelhettek el egy évben, miután kitiltották az autókat a belvárosból. Nem nehéz rájönni, miért. Én úgy képzelem, hogy ha füstölgő buszromok embernyi, mocskos kereke helyett színes kartonruhás biciklislányt látok magam mellett fél méterre a fagyizó teraszáról, akkor sokkal szívesebben és tovább fogok ott ücsörögni, sőt legközelebb viszem az összes gyerekeimet és a szomszédéit is.
Ahol jó a kerékpárosnak, jó a babakocsisnak és a kerekesszékkel járónak is. A kerékpár kooperatív közlekedésre kondicionál. Amikor most szombaton elindulunk, voltaképpen ezért: a mindenki nyereségéért indulunk.
Simor Árpád
Pécsi Túrakerékpáros Klub
Mecsek Zöldút LessCarMoreGo munkacsoport
Hozzászólások