Aljechin a Városligetben
Azokkal a szereplőkkel jegyzem ezt az anekdotát, akikkel én is hallottam. Bár történeti hűségét nem szavatolhatom már az is szép, hogy megtörténhetett.
Az 1930-as évek második felében Budapesten járt Aljechin, a sakkvilág akkori állócsillaga, világbajnoka. Tiszteletére a Városligetben szerveztek egy százas szimultánt. A Mester elindult és körbejárva mindenütt megnyitotta a partit a fehér bábukkal. Beült a szimultánba egy érdekes ember, aki Aljechin megnyitása után megtette a válaszlépést, utána átnyúlt a fehér sereghez, és nemes egyszerűséggel levette az ellenfél vezérét, majd letette azt a már játékon kívüli figurák helyére.
Megjegyzem, hogy a szabályok értelmében ilyen nem is létezhet.
Aljechin is a levett vezéren csodálkozott leginkább, mikor a kör megtétele után visszatért. Ámuló arccal kérdezte a tolmácsot, hogy ki ez az ember? A tolmács – kaján mosollyal ajkán – válaszolt:
– Karinthy Frigyes, Magyarország egyik leghíresebb humoristája.
A Mester elnevette magát, és a következővel zárta le az affért:
– No, nem baj. Hagyjuk így. Akkor is megverem.
És lőn.
Közügy
Mikor a falu jubileumi zászlót kapott, a polgármester már előző napon kihirdette, hogy mindenki köteles a saját portáját csinosítani, a háza előtti útszakaszt megtisztítani. Később ellenőrzésre indult. Ahogy a cigány portájához ért, látta ám, hogy ott minden a régi, az egészet fölverte a gaz, ő meg békésen pipázgat a ház előtti kispadon.
– Rudi! Hát nem megparancsoltam, hogy mindenki köteles rendet tenni a háza körül?
– Na most, mondja meg nekem polgármester úr, hogy ez magánügy, vagy közügy?
– Rudi, ez valamennyi munkát megelőzve a legfontosabb közügy!
– Hát attúl sajnos eee vagyok tiltva.
Pécs, 2015. október 9. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Szóljon hozzá!