A viszontlátás öröme
Egy húsztagú fehér embercsoport eltévedt az őserdőben. Bolyongásaik közben elérkeztek egy tisztásra. Meglátva őket, a tisztás másik végén az emberevők pazar vacsorához készülődtek. Fenték a késeiket, magabiztosan dúdoltak, verték a tam-tam dobot, és jobbnál jobb recepteket ismételgettek magukban. Önfeledt álmodozásukat a törzsfőnök fia szakította meg a magaslesről:
– Látjátok a csoport közepén azt a kis vörös hajú hapsit? Ahhoz senki ne merjen hozzányúlni, mert vele együtt végeztem Moszkvában, a Lomonoszovon.
A munkásmozgalom régi harcosa
1970-ben és 1971-ben Budapesten matematikát tanítottam a Sibrik Miklós úti általános iskolában. Mikor egyik álmos téli hajnalon ügyeletes voltam, villamoson utaztam az iskolába. Még az éjszakából itt maradt két mártós cimbora a párás ablakon át vizslatta, hogy merre járunk. Az egyik koma néhány sikertelen kísérlet után ugyan el tudta olvasni a sarki tábláról az út nevét, csak azt nem tudta, ki is volt Sibrik Miklós. Kábulatból ébredező társa nemes egyszerűséggel mindent megoldott, amikor tudatlanságának teljes fölényével kijelentette, hogy Sibrik Miklós minden bizonnyal a munkásmozgalom régi harcosa lehetett.
No, eddig bírtam cérnával a hallgatást, nem tovább.
– Bizony, szarvaskendi Sibrik Miklós ugyancsak régi harcos volt, ha nem is a munkásmozgalomé, mert II. Rákóczi Ferenc vezénylő nagyfejedelem udvarmestere és ezereskapitánya volt.
A cimborák réveteg tekintettel néztek hol egymásra, hol rám, én meg úti célomat elérve leszálltam a villamosról, és az eseten mosolyogva vidáman lépkedtem tovább.
A Csém nemzetségből származó kései utód, szarvaskendi Sibrik Erzsébet idős Deák Ferenc felesége lett. Az ifjú Deák Ferenc, a haza bölcsének megszületése után néhány órával meghalt Söjtörön, 1803. október 17-dikén.
Sibrik Miklós pedig 1906. október 29-dike óta a kassai Szent Erzsébet székesegyház Rákóczi-kriptájában alussza örök álmát a többiekkel együtt. Béke poraikra.
Pécs, 2015. október 22. Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások