A magyar nyelv és kultúra oktatása a kilencvenes évek elején kezdődött Sao Paulóban, az USP Bölcsészettudományi Karán: a Keleti Nyelvek Tanszéken a hallgatók magyar nyelvi történeti-leíró előadásokon vehettek részt, azonban a kurzus a kilencvenes évek közepén megszűnt. A magyar nyelv és kultúra oktatását 2014-ig a Sao Paulo-i magyar közösség vezetősége tartotta fenn a Magyar Házban indított tanfolyamokkal.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pallas Athéne Domus Animae (PADA) Alapítvány pénzügyi hozzájárulása nemcsak a képzés elindítását tette lehetővé, hanem a következő öt évre is garantálja annak költségvetését, kilátásba helyezve, hogy 2020 után további öt évre megújítják a támogatást. A cél az, hogy középtávon önálló magyar tanszék alakuljon az egyetemen, és a hallgatóknak lehetőségük legyen államilag elismert magyar nyelvvizsga letételére is.
Tíz és százezer közöttire teszik azon brazil állampolgárok számát, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek, és számon tartják eredetüket, legnagyobb részük Sao Paulo vonzáskörzetében él.
A tananyagot a PTE-IAK dolgozta ki a célcsoport igényeinek megfelelően. A szakirodalom és a tananyag elkészítéséhez konzultáltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudomány Kara és a Debreceni Egyetem oktatóival is. A hat modulból álló tanfolyamon jelenleg alap- és középszinteken két-két, míg haladó szinten egy csoport tanul.
Az kezdeményezésnek köszönhetően érezhető, hogy Brazíliában megnőtt az általános érdeklődés a magyar nyelv és kultúra iránt. Az USP-n folyó akadémiai munka ösztönzése és Magyarország brazíliai megismertetése érdekében 2015 november végén megszervezték a Magyarok Brazíliában elnevezésű konferenciát is, amelyet a jövőben évente megrendeznének. A brazil állam által létrehozott Ciéncia sem Fronteiras ösztöndíjprogrammal már több mint kétezer brazil diák érkezett Magyarországra.
Az elmúlt évben a korábbi brazil nagykövet a parlamentben A Latin Amerikai klubban javasolta, hogy brazil egyetemisták fociválogatottja játsszon a magyarok ellen.
Latin-Amerikában a XVIII. század óta biztosan élnek magyarok a spanyol és portugál gyarmatokon, ebből az időszakból csaknem ötven jezsuita munkásságát ismerjük. Missziós tevékenységük mellett etnográfusi, geográfusi, oktatói, egyetemszervezői munkájuk is jelentős volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után néhányszáz honvédtiszt is idemenekült, akik szerepet vállaltak a függetlenné vált országok fejlesztésében. A magyarok száma az első világháború után nőtt meg jelentősen, többségük az elcsatolt területekről érkezett. A második világháború előtti időben mintegy 170-180 ezer magyar élt Latin-Amerikában. A világégést követően elsősorban a Horthy-rendszerhez kötődő emberek, valamint az 1956-os menekültek egy csoportja telepedett le a térség országaiban.
(Forrás: Magyar Idők)
Hozzászólások