a Pécsi Kamarakórus, hiszen azon a napon ünnepelheti fennállásának 50. évfordulóját, október 22-én, amelyen a nagy magyar zeneszerző, Liszt Ferenc emléke előtt tiszteleg ország és világ. De szerencsés a tekintetben is, hogy a tucatnál eggyel több korong folyamatosan növekvő sikert hoz az európai hírű énekkar és határainkon túl is köztiszteletnek, szeretetnek örvendő karnagya, Tillai Aurél számára.
Most, miközben sorra hallgatom legújabb CD-jük kínálatát, szívesen emlékezem vissza azokra az évekre, amelyet pécsi tanulmányaim során Tillai Aurél és az akkor még Nevelők Háza Kamarakórusa névre hallgató énekkar közelében tölthettem. A karnagy urat a Tanárképző Főiskola tanáraként ismertem meg, bár magam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző tagozatának zongoraszakos növendéke voltam. Aztán már rádiós szerkesztőként újult meg ismeretségünk, és mind stúdiófelvételeik, mind hangversenyeik hallgatójaként csak szép emlékeket őrzök róluk. Különösképpen emelkedik ki zeneakadémiai koncertjük Bach egyik kantátájának és Mozart Requiemjének csodaszép előadásával.
Úgyhogy, amikor néhány szóval méltatni szeretném legutóbb elkészült, XX. századi francia és magyar kórusmuzsikát tartalmazó kompakt-lemezüket, nehéz elfogulatlanul írnom. A nyitó Debussy-chansonok, Charles d’Orléans verseire ugyancsak régi húrokat pendítenek meg bennem. Az 1971-ben belőlük készült rádió-felvétel egyike volt azon daraboknak, amely egészen fiatal rádiósként szerepelt a „Kórusainknak ajánljuk” című sorozatban, melyet elődöm, Strausz Kálmán adott át nekem, egykori zongoristának. Ám, hogy mennyire nem csak az énekkaroknak, hanem a magamfajta laikus muzsikusnak is milyen nagyszerűen ajánlotta Tillai Aurél ezeket a könnyedségük ellenére nehéz Debussy-kórusokat, igazolja a máig élénken élő emlék.
A Pécsi Kamarakórus – noha XIX. századi műveket alig énekel – repertoárja a régi és XX. századi szerzők tekintetében igen gazdag! 13 eddig megjelent lemezük is ékes bizonyítéka ennek, hiszen Monteverditől és más XVI. századi olasz madrigalistáktól napjainkig terjed. Közöttük ugyan csak egy-egy kis állomás az 1800-as években élt, pécsi illetőségű Lickl György néhány kórusa, és Haydn: Teremtés c. oratóriumának alkalmi koncert-felvétele. Számomra mindig is Tillai Aurél egyik legfőbb vonzereje volt az a készség, amellyel a 19-20. század francia szerzőit érezte, értette és tolmácsolta kórusával. Egész egyénisége átsugárzik ezekre az interpretációkra. Meggyőződésem, hogy talán lelke mélyén maga is hasonló alkat. Egész lénye azt a különleges finomságot árasztja, amely az imént már említett Debussy mellett hasonlóképpen megszólal a lemez másik három francia szerzőjében: akár Poulenc bűnbánati motettáit, akár Florent Schmitt lírai Ronsard-megzenésítését, akár Marc de Ranse gyermekdal-könnyedségű kórusát hallgatom. Éppen az az erénye mind Tillai Aurél felfogásának, mind az általa vezényelt Pécsi Kamarakórus előadásának, hogy oly könnyűnek és egyszerűnek tűnnek ezek a valójában rendkívül kényes és nehéz darabok. Megannyi óra, hét, hónap és esztendő – 50! – kitartó munkájának eredménye hihetetlenül sallangmentes tolmácsolásuk. Dinamikájuk kiegyensúlyozott: A forték kamarakórus létszámukhoz mérten határozottak és teltek, a pianók puhák és lehelet finomak. Jól illenek a XX. század első harmadának francia szerzői közé Bartók Béla 1930-as Magyar népdalai. Aztán remek a folytatás is, Weöres Sándor Varázsénekének Vass Lajos-féle megzenésítésével – örömteli találkozás ez a kórusmuzsika kedvelői számára az 1992-ben, ereje teljében elhunyt zeneszerző-karnagy művével. S talán egyfajta hommage is a magyar kórusmozgalom e kiválósága előtt. Első ránézésre azt gondolhatná a laikus, hogy ez a több műfajban is megzenésített, népszerű versike Vass Lajost is valami gyermekded, kiszámolószerű dalocskára inspirálta. Ellenkezőleg! Marc de Ranse után igazi kortárs kórusművet hallunk, a maga minden nehézségével. Weöres Sándor sem gyermekverset írt, hanem egyfajta gyakorlatot – nos ha valami igazán transzcendens etűd egy énekkar számára, akkor Vass Lajosé valóban az, többszörösen osztott kórusával, 6-8 szólamával. Ám minden nehézsége ellenére rendkívül hálás feladat, remek előadásban. Utána következnek a kortárs magyar komponisták, Vajda János és Orbán György – hazai kóruséletünk manapság legfelkapottabb szerzői. Vajda János egy 1467-es magyarországi Szűz Mária-himnuszt zenésített meg, címéhez híven sequentia-szerű, kétszólamú indítása után szépen terebélyesedik a konszonáns végkifejlet felé. Orbán György a tőle megszokott különleges ritmusokkal és harmóniákkal lepte meg a Pécsi Kamarakórust. A 12. században élt Szentviktori Ádám, jeles himnuszköltő Húsvéti éneke amúgy is tele van zeneiséggel, különleges ritmussal, lüktetéssel. Szerencsés egymásra találása ez a darab a későközépkori szakrális költészetnek korunk kórusszerzőjével és Orbán majd’ minden zenéjében megbúvó dzsesszes elemekkel. Mint számos magyar énekkar, a Pécsi Kamarakórus is hallható örömmel énekli, nyilván más Orbán-kórusokkal együtt.
Nem véletlenül hagytam a végére Tillai Aurélt, a zeneszerzőt. Annak idején a tanárképző főiskolai tanulmányok mellett a konzervatóriumban zeneszerzés-növendék is volt – ám emlékeim szerint mindig elsősorban karnagyként, tanárként szerepelt. Sohasem tagadta azonban, hogy alkotói ambíciókat is táplál. S nemcsak hivatásából fakadó kórusműveket, de számos kamaradarabot, vonósnégyest is komponált. Nyilván baráti biztatásra szánta el magát két szerzői lemez publikálására, amelyeken elsősorban kórusműveit örökítette meg énekkarával. Különleges színfoltként választják el azokat kvartettjének tételei a Sopianae Vonósnégyes előadásában. Magától értetődően került rá a Pécsi Kamarakórus jubileumi lemezére karnagyának két kompozíciója. Az Isaiás prófétát megzenésítő Et dixit Sion kezdetű motettájának különlegessége a szóló-cselló, amelynek térben is időben egyaránt távolba repítő, bevezető dallamvonala után meglepetésként hat a latin nyelven felhangzó kórus, amely a későbbiekben nem fél romantikus irányt venni. Hasonló nyelven szól a hallgatóhoz Missa brevis-ében is. Mint tősgyökeres pécsi, a Tüke mise címet adta darabjának, amely a 2008-ban ötödik alkalommal odaítélt Tüke-díj átadásán, a Pécsi Székesegyházban került bemutatásra. Noha a hangszeres kamarakíséret nyilvánvalóan többre predesztinálja, erényeként hat szinte népénekszerű közérthetősége. Bár a hívek nyilván sohasem éneklik majd, de bizonyára további előadásait is szívesen hallgatják. Tillai Aurél sajátjaként vállalja hangját.
Végül nem hagyhatom dicséret nélkül a szólistákat sem – akik egy kivételével a kamarakórus tagjai: Komáromi Alice, Tillai Tímea, Horváth István, Bognár Szabolcs Tillai Aurél Missa brevisének énekes-szólistái, és méltó partnereik Balatoni Sándor orgonán, Lukács Beatrix fuvolán, Solymosi Péter trombitán, Jancsó Ildikó gordonkán, Nagy Péter nagybőgőn. Komáromi Alice Debussy Három chansonjában is a szoprán-szólista, hozzá abban Meláth Andrea, illetve Pappné Mádai Gabriella (alt), Tillai Attila (tenor) és Halmi Gábor (basszus) csatlakozik. Tillai Aurél Et dixit Sion c. motettájának gordonkaszólóját is Janzsó Ildikó játssza. Nagy örömmel hallgattam végig Tillai Aurél és a Pécsi Kamarakórus 50. jubileumára készült 14. lemezét, amely valóban méltó az ünnepi alkalomhoz. Újabb jelentős állomás az öt évtizedes pálya eddigi sikerei, díjai, kitüntetései után. Mi, hallgatók a gratuláció mellett mi mást kívánhatnánk, mint még további, hasonlóan szép élményeket, hangversenyeket és felvételeket az ünnepelt énekkartól és karnagyától egyaránt.
Hozzászólások