A millenniumi utazás • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A millenniumi utazás

A közelmúltban fejeződött be az a munkám, melynek során érintettem minden magyar települést, közel 3200-at. Több órát, napot eltöltve a településeken, ideértve az öt lakosból álló Szanticskától (BAZ megye) a megyei nagyvárosokig. Ismeretet, képet kapva a településeken lakó emberek mindennapjairól, településeink múltjáról, a jelen állapotról, valamint jövőjüket építő terveikről, elképzeléseikről. Megismerve a hagyományokat, a sajátos népi kultúrát, a településeink nevezetességeit, de legfőképpen a benne lakó embert, aki mindezt az idők folyamán alkotta, ápolja, fenntartja és élteti. Országot átfogó tapasztalatokat szerezve politikai, kulturális, szociális, idegenforgalmi, közlekedési és nem utolsósorban, ami számomra legfontosabb emberi kapcsolatok terén. Megismerve rengeteg nagyszerű embert, polgármestert, jegyzőt, ő általuk a település mindennapos gondjait, problémáikat, örömeiket, sikereiket. Számos településünk monográfiája, néprajza gazdagítja könyvgyűjteményemet. Azt hiszem, egyedülálló az országban, az a gyűjteményem mely, a millenniumi Magyarország valamennyi polgármesterének aláírásából és bélyegzőlenyomatából áll. Küldetésem időtartama kettő év volt, a megtett 250 000 km is hűen jelzi munkám területi nagyságát. Munkámhoz kezdetben és menet közben is kerestem technikai szponzorokat, de sajnos süket fülekre találtam. Legnagyobb támogatást a vidék vendéglátóitól kaptam, úgy hogy vendégként vagy az étkezést, vagy a szállást ingyen biztosította a vendéglős, amikor tudomást szerzett tevékenységemről. Így is óriási költségeim voltak, hisz a fenti kilométerek megtételére benzin kellett, azt pedig köszönömért nem adtak a kutaknál. Persze folytathatnám az írást, véget nem érően, mert rengeteg élmény készül kitörni ilyenkor az emberből. Tudom azt is, hogy vannak, akik kicsit „irigykedve” nézték tevékenységem. Nem csodálom, hisz ma ebben a rohanó, embert taposó világban kevés ember van, aki azt tesz, amit szeretne, akinek a munkája egyben a hobbija is. Minden szép és jó ellenére voltak bizony nehéz, kellemetlen perceim is. Vannak vidékeink, ahol egyedül járni, autózgatni nem egy életbiztosítás, mert a közbiztonság a béka hasát súrolja. Ott voltam a nagy havazásban a Bakonyban, amikor akkora volt a hó, hogy se előre, se hátra, lefagyva, reményt vesztve, kilátástalan helyzetben; vagy a forró nyárban, amikor majd megsültem az autómban, hiszen a légkondi csak este tíz óra után működött letekert ablaknál, és a hőségtől a szélvédőm öt felé repedt és még sorolhatnám…

Az ismeretek, tapasztalatok, élmények birtokában, amit országjáróként hazánk területén szereztem, átéltem, javaslom Országimázs Központunknak a „Szebb európai jövőt, Magyarország” szlogen alkalmazását. A jövőt illetően várom ismét a lehetőséget, a megbízást, segítséget, hogy ismét útra kelhessek újabb feladatok megvalósítására. Köszönöm a sorsnak, hogy lehetőséget adott ilyen nemes feladatok elvégzéséhez, és azt, hogy ehhez erőt, egészséget, szerencsét, a családomtól megértést, kitartást, és biztatást kaphattam.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS