Egyszerű lelkek vagyunk,
A vak sötétbe temetjük fájdalmunk,
S a ketyegő időben hangtalan
Millió könny oson lelkünkben.
Odabenn, mélyen, veszteségek dörömbölnek,
Ajtókat nyitnak, s kitörnek
Sikoltva a pőre felszínre.
Egyszerű lelkek vagyunk,
A múlt köde belengi
Pokolban fogant, mennyei világunk.
Hozzászólások