A megkésettség szűk állapotában
a sorssá érés nehéz percein
a megalázottság sűrű porában
a kék árnyak csendjében
a vigasztalan lét alkonyán
az anakronizmus kopogó patáin
nyargalva ősállat módjára
betörni a Parnasszus fényébe
felszaladni ezerkétszáz lépcsőn
lihegve csattogó fogakkal
harapni az érintetlen csöndbe
ahol elhagyottan zokognak a múzsák
és modern poéták pörögnek
álmatlanul baldachinos patyolatban
mert túl fehér a fehér
túl tiszta a tiszta
túl hamvas a hamvas
túl steril a műtő
ahol sorsára hanyatlik
a felnyitott testű vérző világ.
Hozzászólások