Nem érdemes a bánat
elmocsarasodott tavában
gyakorta megmártani
megfáradt elméd.
Vize hol kesernyés,
hol meg negédes,
de mindig pusztító
önsajnálatra késztet.
Kortyolj inkább aprókat
az önfeledt boldogság
vidáman csörgedező,
tiszta csermelyéből.
Ezt keresd szüntelen,
akkor is, ha időnként
búvópatakként tűnik el
sóvárgó szemeid elől.
Ne félj, előbb-utóbb
eléd kanyarodik ismét,
hogy szomjadat olthasd
s öntözd szerelmünk magvát.
Akkor majd előrelátón
fürdesd meg benne lelked is,
ne száradhasson ki többé
tévelygéseid alatt.
Hozzászólások