Nőt Béla festményei Mohácson
Engedtessék meg, hogy bevezetőmet egy személyes élménnyel kezdjem. Kedden délelőtt másodszor is ide, e helyszínre igyekezve – hogy újra szemügyre vehessem e kiállítás képeit – találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki éppen e galériából jött. Lelkendezve mesélte, hogy csodálatos hangulatú és színvilágú képek sorát látta.
Tegyük fel a kérdést: ki is az az alkotó, aki ezeket a megcsodált festményeket készítette? A meghívóból tudjuk, hogy Nőt Béla képzőművész kiállítására jöttünk, aki Pécsett él és alkot. Emellett immár 15 éve tulajdonosa a Műhely Galériának, ahol változatos kiállítások keretében mutatja be kortárs képzőművészek alkotásait – ezzel is terjesztve a művészeti ismereteket, a kultúrát. Ő maga kisdiák kora óta foglalkozik képzőművészettel. Igaz, hogy sorsa műszaki pályára sodorta, de a művészetek iránti eredendő vonzalma végül is visszavitte arra az útra, amelynek alapjait Cseh László, Gebauer Ernő rakta le, majd Kelle Sándor, Soltra Elemér, Pandúr József és a Medgyessy Képzőművészeti Műhely közössége egyengette.
Nőt Béla munkásságában meghatározó a technikai sokszínűség. Rajzol krétával, készít grafikákat, diópáccal lavírozott tusrajzokat, akvarellek és vegyes technikájú művek sora kerül ki a kezei közül. A vegyes technikában kísérletező típus, több műve diópác alapra készített akvarell – különösen az utóbbi években. A mai kiállítás valamennyi képe ilyen.
Nőt Béla műveinek színvilága is sokrétű és gazdag éppen úgy, mint a bennünket körülvevő világé. Képein a barna és a kék színek együttes használata dominál, emellett a sárgák és a zöldek különböző árnyalataival emel ki és mélyít el részleteket. Alkotásaiban nagy szerepe van a kompozíció feszességének, a szerkesztés igényességének, ez tán műszaki érzékéből és tudásából is következik.
Mostani kiállításunkon négy témakör jelenik meg gazdag alkotói világából. Évezredek óta minden kor emberét foglalkoztatja a világ és az ember keletkezésének kérdése. A népmesékben, a mitológiai történetekben, az irodalomban a legkülönbözőbb módokon jelenik meg a kérdés megközelítése. Itt, a keresztény Európában – természetesen – a Biblia világa a legmeghatározóbb ebben. Nőt Béla a bibliai teremtéstörténet egy-egy kiemelkedő mozzanatát ragadja meg a kezdetektől: a „sötét és semmi” világától több lépcsőn át eljutva az ember megjelenéséig.
Láthatjuk, ahogy a sötét színektől a barnákon és kékeken át jut el az emberlét világosságot, fényt jelentő zöldes-sárgás színeiig – bemutatva, ahogy a vizek elválnak a szárazföldektől, a nappal elkülönül a holdas éjszakától, amint benépesül a föld különböző állatokkal, míg megjelenik az első emberpár. Nőt Béla festményei közel hozzák számunkra a Biblia teremtéstörténetének nagyszerűségét és számtalan kérdését, hozzásegítve bennünket ahhoz, hogy választ tudjunk adni arra a nagy kérdésre, melyet Vajda János Őszi tájék című versében így fogalmaz meg: „Hol itten a kezdet…?”
A kiállítás második témaköre talán arra a vajdai kérdésre keres választ, mely az előbbinek szoros folytatása: „… hol és van-e vég?” – azzal, hogy a pécsi ókeresztény sírkamrák építészeti és művészeti részleteit jeleníti meg.
A képek ezeknek a temetkezési helyeknek tárgyi világán túl vallanak a negyedik század embereinek érzés- és gondolatvilágáról – mellyel pogány hitükből átlépnek a kereszténység eszmeiségébe –, de legalább ennyire Nőt Béla műveltségéről, múlttiszteletéről és hitéről is. A korhűség, a szubjektív átélés és a lírai finomságú művészi ábrázolás együttesen hozza közel hozzánk e páratlan értékű kincseket.
A Kontrasztok című képegyüttes adja a kiállítás harmadik csoportját. Ég és föld egymással szemben állva, egymás ellentéteként, de ugyanakkor egymást kiegészítve, együtt teljességet alkotva szimbolizálja a körülöttünk és bennünk lévő világ ellentmondásait és egységét.
A negyedik tematikai csoport alkotásait a festőművész nyári ausztriai útja ihlette. A Liechtensteinklamm vízeséséről készített képek csodálatos és színpompás szépségükkel együtt a természeti erőknek azt a félelmetességét is sugallják, mely az embert évszázadok óta arra ösztönözte, hogy egyfelől megpróbálja legyőzni, megszelídíteni, a maga szolgálatába állítani a természetet, másfelől pedig igyekezzen megérteni, keletkezéséről magyarázatot adni – akár a mesék világának szellemiségével. A több méter magasból lezúduló víztömeg ábrázolásában a jól eltalált formák, a kékesszürke és a helyenként feltűnő földbarna színek élethűen mutatják azt az emberfeletti erőt és hatalmat, amely előtt még a modernnek mondott, rendkívüli technikai felszereltséggel rendelkező ember is tehetetlenül áll.
A művész ezeken a képein a látvány mellett azt a nagyszerű érzést is kifejezésre juttatja, hogy a Genezistől a mai napig van egy út, melyen az ember – bár kis pont csupán, mégis – rendkívüli dolgok részese és élvezője.
Ilyen rendkívüli és szép élmény lehet mindnyájunk számára ez a mai tárlat is, amellyel műszaki tudományokon nevelkedett, de finom tónusú képek alkotójává érett művész: Nőt Béla ajándékozott meg minket. Köszönjük meg neki – további eredményes munkálkodást kívánva.
*
Elhangzott 2006. október 5-én a mohácsi Soós Galériában
Hozzászólások