Nagy Imre gyűjtése
Az Újság kiadása, 1928.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Budapest, 1928 május havában.
A bölcs rabi
(válogatta és megosztja: Vasi Ferenc Zoltán 2015. májusától – Dr. Kálmán Szabolcs, Amerikát megjárt református lelkipásztor, egyetemi tanár adta könyvtárából 2008-ban)
61.
Kohn megmutatja az eladni kívánt házat a vevőnek:
– A ház tetszik, – mondja ez – de ez a szemközt levő ronda épület zavar engem.
– Oh, az ne aggassza, az egy lőportorony, és minden percben a levegőbe repülhet.
62.
Amikor befut a vonat egy hosszú alagútba, a nászutas párnak hosszú csókban forr össze a szája. Mikor aztán kiér a vonat az alagútból, a szembenülő úr megszólal:
– Ez a két kilométeres alagút tíz milliárdba került.
A fiatal asszonyka az urára néz és ragyogó szemmel mondja:
– Megéri.
63.
Kohn nagyon beteg. Feleségének, aki az ágyánál ül, panaszos hangon mondja:
– Meglátod, Zálikám, reggelre meghalok.
– Csak ne bocsájtkozz jóslatokba, fiam, – mondja neki szemrehányó hangon a felesége – tavaly egy karkötőórát ígértél nekem, abból se lett semmi.
64.
Kohnnak megjelent álmában az angyal és így szólt:
– Most két dolgot kívánhatsz magadnak. Szólj, mire vágysz?
– Szeretnék egy autót és egy szép asszonyt.
– Szamár, – mondta dühösen az angyal – nem tudsz olyasmit kívánni, amit kormányozni tudsz?
65.
Kohn és felesége a tengerparton fürdenek. Egyszerre csak így szól Kohn a mellette levő úrnak:
– Kezdek nyugtalan lenni. A feleségem itt fürdött az imént, láttam alámerülni, de még nem bukkant fel.
– És régóta?
– Hát bizony már van vagy három órája.
Hozzászólások