Nyúl
A jánosfalviak valamikor tanítót kértek a püspöktől. A követek nyulat vittek, és ilyen szókkal állítottak be hozzá.
– Tisztelendő püspök úr! A mi hitvány eklézsiánk egy hitvány nyulat küld ajándékba, és egy hitvány mestert kéretne.
– Értem – mondá a püspök –, de hát csak ilyen hitvány követeket küldöttek a kegyelmetek eklézsiájából, akik csak ilyen hitványul tudnak beszélni?
– Atyám – felelé a jánosfalvi –, jobb helyre jobbat küldenek, de ide mi is jók vagyunk.
Vásárfia
Náci megy az istállóba, és látja, hogy döglődik a lova.
– Hej, mit kéne most csinálni?
Hirtelen gondol egyet, bemegy a házba, és gyárt egy csomó ötvenlejes sorsjegyet.
Aztán elmegy a kocsmába, s ott kihirdeti, hogy ö sorsjegyeket árul, s akiét kihúzza, az nyer egy lovat.
Elfogynak a sorsjegyek, s ő a boldog nyertessel átmegy az istállóba.
Addigra azonban a ló megdöglött.
A vevő felháborodik:
– Micsoda disznóság ez! Egy döglött lóért fizessek ötven lejt?!
– Nincs semmi baj! Tessék, visszadom az ötven lejt.
– Na és a többiek?
– Mit akar a többiekkel? Ők nem nyertek.
(Lejegyezte: Vasi Ferenc Zoltán)
Hozzászólások