„A benső szabadság, a valahová tartozás élménye és tudata tesz/tehet csak boldoggá.” (Imolay)
A tizenegy kötetes szerző kilencedik alkalommal adja közre verseit. E verseskötet Csillagfegyenc címmel jelent meg a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület kiadásában (egy kötet kivételével valamennyi művét ez az Egyesület tette közkinccsé). A több mint száz oldalon közreadott versgyűjtemény az utóbbi másfél év termését tárja az olvasó elé. A kötet hasonlóan a korábbiakhoz megtartotta az állandóan jelenlévő nagycsoportosító egységeit: Pozíció és Canto. Az előbbiekben az életadta pillanatnyi rajzok, sokszor indulatoktól fűtötten fájdalomról, megalázottságról, illetve apró-cseprő örömökről adnak áttekintést Kovács József Hontalan látásmódja szerint. A Canto ciklus folytatása a már 1991-ben megjelent első kötetben (Ismeretlen cigányének) megjelenteknek. Itt is az év napjaihoz kapcsolódva mondja el gondolatait barátairól, elvesztett szeretteiről, ismerőseiről (Édesanyja, dr. Tardos Mária, Mohácsi Regős Ferenc, Jávor János, Kathy Horváth Lajos és mások). E kötetben azonban e részletnek van néhány verse – mintegy bevezetőül, melyek nem kapcsolódnak az év egyetlen napjához sem. Talán e 11 vers a korábbi kötetek „Vannak érzések” ciklusához lennének illeszthetők. S akkor a hármas tagolás e kötetben is érvényesülhetne.
Kovács József Hontalan költészetének sajátossága, hogy a köznyelv aktuális, divatos szavait beemeli a versnyelvezetbe. A nagybetűk és az írásjelek nélkül megírt költemények, az egymás után rakott szavak sokszor nem adnak az értelmezéshez és megértéshez egyértelmű támpontot a versek olvasóinak. Mégis e költészet feltárja az alkotó világlátását, gondolatainak és érzéseinek megjelenítésével elvezet az egész élet egyensúlyának, józanságának és emberközpontúságának megértéséhez. Ezekből a versekből is hiányzik – mint a korábbi kötetek verseiből – az irónia, a humor és a játékosság. Játszik a szavakkal, olykor-olykor töredezettség érzése lesz úrrá az olvasón. E játékban és töredezettségben egy létállapot leírása érhető tetten, amely valamiféle rendteremtésre tesz kísérletet, de az is lehetséges, hogy menekülés valamitől (valami elől) valami felé. Kovács József Hontalan most is, mint korábban lemond a társadalomábrázolásról, híján van verseiben a történetiség. Azonban elvezet bennünket abba a sajátos világba, mely az övé. Oly módon az övé, hogy közben része a nagy egésznek, ahol ma is azt mondhatja, amit már 1991-ben elmondott. „Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypánt van, az egyik a magyar kultúra, a másik a cigányságom.” E két aranypánt szorításában élve mondja el mindazt, amit embertársainak, olvasóinak szán.
Ha valaki hiányolná a kötet verseiből vett idézeteket, annak ajánljuk és mondjuk, hogy olvassa el az egész művet, mert az nyújthat meghatározó élményt, vethet fel kérdéseket, vitatható/vitatandó problémákat e „két aranypánt”-ú alkotó világát illetően.
A kötet borítóján Szentandrássy István rajza, bleül Molnár István Gábor fotója látható. A nyomdai kivitelezés a pécsi Duplex Roa nyomda munkatársait dicséri.
Szóljon hozzá!