Jegyzetek – 26.
Azt hiszem nem vagyok egyedül, aki hitetlenkedve hallgatja az újabb és újabb kalóztámadásokról érkező híreket. Ugye, nemrég éppen Európa partjainál is…
Hogyan lehetséges ez? Miért kell békés matrózoknak tengeri rablóktól rettegniök, amikor az ember joggal hihetné, a kalózok kora évtizedekkel ezelőtt leáldozott. A felgyorsult kommunikáció, a modern haditechnika révén ugyanis egy pillanat műve, egy rádiójelentés mindössze és máris úton van a segítség. Gondolná a kétkedő, hogy nincs olyan kalózhajó, amelyik képes lenne versenyre kelni, hatékonyan tudna szembeszállni a mai haditengerészetek jól felfegyverzett gyorsnaszádjaival, a bevethető repülőgépekről már nem is beszélve.
És mégis, hétről hétre egyre több, ráadásul sikeres kalóztámadásról hallani. A legtöbb ilyen aljas módon kitervelt attak Szomália partjainál éri a kereskedelmi hajókat, és úgy tetszik, hogy a vadászgépekkel, helikopterekkel támogatott hadiflották nem sokra mennek az agyafúrt martalócokkal szemben. Egyszerűen hihetetlen.
Hál’ Istennek Szomália is megunta, hogy rossz híre terjedjen a világban, s az ország kormánya cselekvésre szánta magát. Első lépésként Farah Ahmed Omart kinevezték a szomáliai haditengerészet élére. Tőle várják, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a tengeri rablásoknak. Omar munkáját ugyan megnehezíti, hogy Szomáliának egyetlen hajója, de még egy kivénhedt tengerésze sincs. Sőt, maga Omar úr – saját bevallása szerint – is régen, huszonhárom évvel ezelőtt látott utoljára tengert. Ennek ellenére meglehetős optimizmussal nyilatkozott az őt faggató újságíróknak, miután kinevezésekor határozottan kijelentette: véget vetünk a kalózkodásnak.
Maga a jóisten sem tudja, mire alapozta Omar úr ezt az önérzetes közleményét. Másra sem tudok gondolni, minthogy a szomáliai kormány titkos paktumot kötött Svájccal helvét hadihajók bérlésére. Ezekhez valószínűleg a Shakespeare által megálmodott cseh tengeren edződött osztrák matrózok adják majd a legénységet.
Mi több, titkos forrásokból még azt is tudom, hogy velünk, magyarokkal is tárgyaltak az esetleges segítségnyújtásról, ám ezek a tárgyalások a magyar fél kifogásai miatt zsákutcába jutottak. Kibúvóként azzal a hivatkozással, hogy a magyar flotta legnagyobb része jelenleg afgán vizeken hajózik, arra a pár matrózra meg, akik utánpótlásként idehaza maradtak, a margitszigeti átkelőhajók tartanak igényt. Mindamellett politikusaink nem zárkóztak el teljesen az esetleges segítségnyújtás elől. Ígéretük szerint a jövőben erre számíthat is Szomália.
Egyedül Omar úr tudja, hogy ezen ígéretek valóra váltásának előfeltétele a Sziget Fesztivál elkerülhetetlen csődje. Amint ez bekövetkezik, ismét hajógyár települ a szigetre, s megkezdődhet a Szomáliának felajánlott hadihajók gyártása. Farah Ahmed Omar nyilván erre alapozta optimizmusát. Arról egyelőre mélyen hallgatott, hogy a zászlóshajó kapitányának a Karib-tengeren nagy gyakorlatot szerző Johnny Deppet szemelte ki. Igaz ugyan, hogy erre a szerződéskötésre is várni kell, a híres színészt egyelőre még lefoglalják a felvállalt filmforgatások, de mire elkészül az első magyar csatahajó, ő is mentesülni fog kötelezettségei alól.
Akkor aztán jaj lesz a kalózoknak.
Szóljon hozzá!