Nekem Magyarország szép halasi csipke,
a tihanyi visszhang, nem mentén a pityke.
Nekem Magyarország a Mecsek, a Mátra,
csend a Duna-parton József Attilával.
Énnekem az ünnep fahéjillat télen,
nyáron pipacsmező, nem üzenet mélen.
Nekem Magyarország az illatos hunyor,
Hofi, Esterházy s a szarkasztikus humor.
Nekem Magyarország a nemzeti ünnep,
nem valami tréfa és főként nem üzlet.
Az, hogy itt maradtam, nem kényszer, nem játék,
bárcsak gondolhatnám, mennyei ajándék.
Nekem Magyarország vanília fagyi
és igazi ünnep, ahogy süt-főz nagyi.
Nekem Magyarország nem csinna-, nem -dratta,
hanem foszlós kalács, s az, ki szívvel adta.
Énnekem az ünnep nem jövés, nem menés,
ég felé tárt karral Teremtőmmel levés’.
Hozzászólások