Innen nem hallom már a város zaját
Lassan nem hallom már egyáltalán
Amikor Bükk felé veszem az irányt
Néha migrénként hallom még talán
De nem lesz az több mint délibáb
Távoli illúziója régmúlt ifjabb éveknek
Úgy szerettem legalább amennyire reméltem
Hogy soha nem lesz vége ennek
Persze ahogy az ember szokott tévedtem
Ideje menni újra és újra tovább
Széchényi könyvtár 3D-ben és a Szabadság-híd
Látlak párszor talán ebben az életben még
János-hegy a messzeségből magához hív
Belém kóstol az ősz hűs szelével harap
Bár látom s érzem magamon a nyarat
Zöld levele továbbra is az ágakon marad
Meg a „Kalóz-kastély” a citadella alatt
Orionom képe az erkélyemről örökké látlak
Emlékszem rá is, akivel oly sokat néztem
Éveken át szerettem és hittem
A semmibe távolba vele együtt néztem
Végül szertefoszlott füstje ó jaj nekem
Elégett cigaretta az egész fránya életem.
Hozzászólások