Puha pihék, fehér pelyhek szállnak,
elfedik az udvart, a kertet,
a gyertyafényben úszó házat.
Fenyőillatú csendben sercegő fények,
elhal a szél, felhallik az ének, ha karja
lenne a vágynak, kezünk összeérne.
Képzetünk illatos jászolban matat,
imára görbülő ujjal dicsérjük az Urat;
angyalok kara zengi karácsony ünnepét,
áhítattal nézzük egymástól távol,
te meg én.
(Amikor a bohóc felzokog – Hungarovox Kiadó, 2014)
Hozzászólások