Szombat reggel volt. Kora reggel, még nem volt öt óra. Ficiver Géza nyugdíjas, munkába készült indulni, az előszobában a cipőjét fűzte, amikor a folyosóról, a szomszéd felől mozgást hallott. – Ez sem tud aludni! – jegyezte meg önmagának, de a zaj nem akart megszűnni. Akkor lett gyanús számára a dolog, amikor a lakás bejárati ajtajának kis ablakára tekintett és kint a folyosón nem égett a villany. Ez egy kis izgalommal és egyben félelemmel töltötte el. – Vajon ki járkálhat ilyen korán itt az emeleten? – tette fel a kérdést egy kissé bizalmatlanul. Nem volt mit tenni, menni kellett a buszhoz, mert az nem vár. Kinyitotta az ajtót és a lakásból kiszűrődő gyér fényben fedezte fel, hogy Palika, az unoka áll a szomszédos lakás ajtajában és nyomja a csengőt. Öltözetét tekintve nem volt rajta más, csak egy fehér póló, egy világos gatya és egy pár szürke csíkos zokni. – Biztosan kijött egy reggeli levegőzésre ide a folyosóra és most nem tud visszamenni – magyarázta Ficiver Géza a látottakat önmagának. Másra nem is gondolt.
Palika, az unoka, aki már huszonhét éves és nőtlen, két éve ennek a szomszéd lakásnak a tulajdonosa. Kázmér bácsi, a nagypapa, aki aktív korában villanyszerelő volt, átengedte a lakást neki, ez önkormányzati volt, így az ő nevére vették meg. Palika nem egy férfiszépség, sötét szemüveget viselt mindig, nem tudni miért, inkább divatból és a feje kopaszra volt nyírva. Alakja átlagos, középtermetű, sportos ruhát viselt, többnyire melegítőket. Korábban csendes gyereknek ismerte mindenki, a hangját nem is lehetett hallani, csak azóta lett nagyfiú, amióta Kázmér bácsi felesége, Amália néni meghalt. Ő jobban vigyázott a rendre, nem volt zajongás, de eltávozása óta Palika egyből felnőtt férfivé lett. Még nőt is hozott a lakásba, erősítős hangfalakat vett, melyet esetenként őrült erővel bömböltetett.
Ficiver Géza, mint szomszéd, ez ellen csak úgy tudott védekezni, hogy amikor nagy volt a zaj, akkor ő is felerősítette a tévé hangját. Ennek hatására eddig még csillapodtak a zajok, de mi lesz akkor, ha erre Palika majd nem hajlandó reagálni? Még most működik egy fékrendszer, ez nem más, mint Kázmér bácsi jelenléte, aki eddig még leállította unokájának ezen akcióit, szerencsére.
Ficiver Géza indult kifelé a lakásból, mert mint említve volt, menni kellett a buszhoz, mert a műszakja reggel fél hatkor kezdődik. Nem volt mit tenni, kiment és a lépcsőházban felgyújtotta a villanyt, és mivel Palikával is találkozott, hiszen nem voltak távolabb egymástól, mint másfél méter, ugyan jóval öregebb lévén, mégis köszönt a fiúnak. – Jó reggelt! – mondta, melyre elcsukló hangon csak ennyi válasz jött: – J…j…jó…jó…reg …gelt!
– Na ez is beivott, vagy még nem ébredt fel! – nyugtázta, majd bezárta a lakás ajtaját és elindult lefelé a lépcsőn, a harmadik emeletről. Palika változatlanul nyomta a csengőt, amely érdekes, zenei dallamot muzsikált.
Amint megtette a lépcsőn az első fordulót, meglepetésére egy ing volt a lépcsőfokokon elterítve, majd lejjebb egy nadrág. De amint kitekintett a lépcsőfordulóban, egy nagykabátot, lejjebb egy pár sárga színű sportcipőt látott, ledobva. Végül egy sildes, bézból sapkát talált: már nem volt ideje foglalkozni a látottakkal, hiszen a busz indulása sürgette, csak nyugtázta a dolgokat és mindjárt logikus magyarázatot is talált rá. – Palika elment szórakozni, még péntek este. Most tért haza. Milyen érdekes, hogy a kódszámmal működő kapun be tudott jönni, pedig összesen nyolc billentyűt kell megnyomni. Aztán, amikor ezt sikerrel vette, már azt hihette, hogy otthon is van, hiszen a lépcsőházban valamivel melegebb volt, mint kint. Palikát elfogta és kedvezően befolyásolta ez a komfortfokozat érzés. Csak le kell vetkőzni, és mindjárt be lehet bújni az ágyba és aludni. Amint ezt gondolta, Ficiver Gézának nagybátyja esete jutott az eszébe. Még gyerek volt, kisiskolás. A nagybátyja Orosházán, a csirketelepen dolgozott. Egy olasz volt a tulajdonos, még ma is emlékszik a nevére, mert ezt nagybátyja mindig ismételte: Bernandidelli Dzsidzsa. Csirkét, libát, kacsát vágtak ezen a telepen, és vasúti hűtőkocsikban szállították Olaszországba. Ez a meló nem volt valami felemelő, így a nagybátyja cimboráival, meló után be-betért a Kispöttyösbe és beivott. Amikor hazament, ő is rendesen levetkőzött, de a lefekvést ilyenkor úgy kezdte, hogy a paplant felakasztotta a fogasra, és a nagykabátjával pedig betakaródzott. Csak reggel felé lett gyanús neki a művelet, mert ha a lábát takarta be a nyaka lógott ki, ha fordítva tette, akkor a lába fázott.
Palika, az unoka csak egy dolgot nem kalkulált a számításába, hogy az alvásra kész állapot és az ágy között ott volt a zárt lakásajtó. Palika nem egészen esztétikus állapotban nyomta, nyomta a csengőt. Azt a csengőt, melyet pár héttel ezelőtt cserélt le egy ilyen kellemes zenét adó, bim-bam csengőre. Az egyszerű, harsogó csengőt, melyre még a szomszédok is felébredtek, ki nem állhatta. Az mindig belehasított az agyvelejébe. Gyűlölte, ezért is cserélte le.
Kázmér bácsi, a nagypapa, tegnap este aggódva figyelte az órát. Unokája nem szokott elmaradni. Erre akkor gondolt, amikor már éjjel egy óra is elmúlt. – Hol lehet, mi történt vele? – kérdezte, ismételve többször. Sajnos feleletet nem kapott rá, aztán a várakozás, meg az öregkor fáradtsága, ágyba invitálta és mélyen álomba szenderült. Amíg az öreg aludt, Palika szorgalmasan nyomta a csengőt, de nem történt semmi, csak azt érzékelte, hogy körülötte a levegő egyre hidegebb lett. Kázmér bácsi pedig tovább aludt. Egyelőre nem hallott semmit. Így hetvenöt éves korára már a hallása sem volt az igazi. Erre a bim-bam zenére egy kicsit fel is ébredt. Azt hitte, hogy valahol szól a rádió, felnyitotta a szemét, de még sötét volt. – Messze még a reggel! – nyugtázta és átfordult a másik oldalára.
Azt később sem lehetett tudni, hogy Palika mikor és milyen módon került beljebb a lakásba, csak azt mondta egy másik szomszéd, hogy látott a lépcső egyik fordulójában aznap délután egy pár sárga sportcipőt. Ficiver Géza, amikor este hazament a műszakjából, csak azt tudta megállapítani, hogy minden eltűnt, nyomtalanul.
Hozzászólások