A napi sajtóban Szlovákiában mást sem olvashatott az ember szeptemberben és októberben, minthogy mit mondott ez vagy az a politikus a másikra. Elhangzottak bizony gyalázkodó, politikushoz, de emberhez sem méltó szavak is. Neveket most nem mondok, ám van a szlovákoknak egy hírhedt politikusuk – állítólag az első felesége magyar volt –, aki józanul és részegen (a legtöbbször italgőzös állapotban) egyaránt gyalázkodik, ezzel akarván bizonyítani, hogy ő milyen nagy hazafi, hűséges fia nemzetének…
Szerencsére nem egy tőről fakadtunk, és nem vesszük fel az összesározott, bemocskolt kesztyűt. Vannak más módszerek is, amelyekkel védekezni, esetleg „támadni” is lehet. De minek? Kérdezi a józan ember, aki nem akar nevetséges és kigúnyolt, netán kivetett, kirekesztett lenni hazájában, a határokon túl s innen, vagy onnan, egyszóval Európában.
Szerencsére vannak emberek, akik a politikai rangfokozat „alacsonyabb”(?) lépcsőin úgy gondolják, hogy fontosabb az összefogás, az egymás megbecsülése, sőt – ki merem mondani – egymás szeretete mindennél. Így gondolták ezt az oroszlányiak és a Vág parti vágsellyeiek, és ebből született novemberben a két város elöljárói s polgárai közti találkozó. Pedig Vágsellye polgármestere, Martin Alföldi és elöljárója, Ladislav Gáll nem magyar nemzetiségűek, noha nevük magyar ősökre vall…
Node, nem akarom szépíteni a dolgot, a november elején, egyetlen magyar napilapunkban (Szlovákiában), az Új Szóban megjelent újságcikk mindennél többet beszél. Közeledik a karácsony, vannak még apró örömök és csodák!
Hozzászólások