Szomorú, havas esős, nyirkos reggel. A hó már csak szennyezetten tarkállott kisebb foltokban a belvárosi áruház parkolójában. Az emberek nyakukat behúzva siettek a munkahelyükre, orvoshoz, ügyeket intézni. Szerintem mindenki a meleg szobába vágyódott vissza, ahonnan csak a mindennapi feladatok szólították el. Ekkor figyeltem fel rá. Sötét, kivehetetlen színű orkánkabátban, hátán a FUTURE (Jövő) felirattal sétált a parkolóban. Egy kuka fedelét nyitotta ki, abban kutatott. Amint láttam, nem túl nagy eredménnyel. Aztán átlépett a következőhöz. Ott sem volt semmi számára elfogadható (elfogyasztható?). Immár lemondott mindenről, amikor a harmadik kuka felemelhető ajtajának tengelyén, kívül felakasztva egy műanyag zacskót fedezett fel. Benne három zsemlével. Nem nézett szét, ő már azon régen túl volt, hogy valakitől is szégyellné az „adományt” elfogadni. A vékony nejlont szétszakítva rögtön falni kezdte. Pillanatok alatt elfogyott mindhárom. Kézfejébe törölte borostás arcát és tovább ballagott. Talán ez volt számára a reggeli (vagy az ebéd is?). Immár elkönyveltem, hogy egy hajléktalan ma szerencsés volt, hiszen három „kidobott” zsemlével elverte az éhét, amikor egy cekkeres idős nénit láttam közeledni a kukához.
Na ne! – már ő is? Megdöbbenve álltam, a buszmegállóból figyelve az eseményeket. Az idős hölgy cekkerébe nyúlt és egy kis nejlon zacskót halászott elő. Benne három zsemlével.
Hozzászólások