Egyszer
falaimon
túljutok.
Minden vers
a fénynek útja
míg halálba nem zsibbadok.
Felejtem a fájdalmat,
ha közönybe ütközöm
lélekkopasztó időben
álmok gyöngyét felfűzöm.
Lenni késztet hogy jön kor
melyben kiforrja magát,
emberre szabott, tiszta törvény,
és megbocsáthatok
az ellenem vétkezőknek:
kik levágott fejem nyakamra
örömmel visszatennék.
Hozzászólások