A csendfalon kristály-áhítat,
lassan feloldja magát a ma:
percek emléke még átitat,
mielőtt végleg elmúlana.
Éjszakák márvány nyugalmában
fénylenek karsztos homlokok.
Minden lényegtelen lemállad:
a megtörtént bogozgat okot.
Jótékony víznyelő a párna,
s a hallgatás képmeséiből
tarka sztalagmit-álom kinő.
Mintha saját magára várna,
a felcsillanó nyugalomban
rajta körbetekint az idő!
Hozzászólások