Egy nagy kanapé az égbolt:
doromboló, bolyhos fajta.
Felhőszínű, csillagmintás
macskák heverésznek rajta.
Lopakodó rét az égbolt,
és mohón izzik zöld szeme.
Százkarmú vadászt rejt el a
kunkori farkak dzsungele.
Nyitott szekrényajtó az ég,
csodás rejtekhely, mely örök.
Mert a macskák nem halnak meg:
elbújnak a Tejút mögött.
(Pécs, 2018. március 3.)
Hozzászólások