Jéki László fizikus szerzőtársunk és barátunk 2007. július 6-ai megjelenéssel írt Stephen Hawkingról a nyomtatott Hetedhéthatár XI. évfolyama 7. számában. Mivel 2009 áprilisában eltávozott közülünk, az Égi szerkesztőség tagja lett, így az akkori írásával búcsúztatjuk a 76 éves korában elhunyt Hawking professzort.
Hawking professzor és a súlytalanság
Zéró gravitációs, ún. parabolarepülésre indult április 26-án Stephen Hawking, a világ egyik legismertebb fizikusa. A rövid időre súlytalanságot létrehozó repülést Hawking súlyos betegsége tette igazán különlegessé.
Stephen Hawking
Az 1942-ben született Hawkingot a laikus nagyközönség is jól ismeri. Tudományos témái (általános relativitáselmélet, fekete lyukak, ősrobbanás), a világegyetem története érdeklik az embereket, és ő maga is sokat tett ezen érdeklődés kielégítéséért. „Az idő rövid története” c. könyve minden bestseller rekordot megdöntött, magyar kiadása is nagy siker volt. Mindössze 32 éves volt, amikor a brit tudományos akadémia, a Royal Society a tagjává választotta, 1977-től egyetemi professzor Cambridge-ben. 1979 óta a matematika Lucas-professzora, ezt a posztot töltötte be valaha Isaac Newton is.
Hawking egyetemista volt Oxfordban, amikor nem sokkal 21. születésnapja után kiderült, hogy egy különleges, gyógyíthatatlan degeneratív idegrendszeri elváltozásban (amyotrophiás laterosclerosis, Lou Gehrig kór) szenved. Önvallomása szerint korábban unta az életet, de ahogy tudomást szerzett betegségéről, élvezetet talált abban, hogy él. Megnősült, három gyermeke született. 32 éves koráig képes volt önállóan étkezni, segítség nélkül lefeküdni, felkelni. Ezután először náluk lakó egyetemi tanítványai, majd 1980-tól reggel és este néhány óráig hivatásos ápolónő volt segítségére. 1985-ben tüdőgyulladást kapott és gégemetszést hajtottak végre rajta. Ettől kezdve 24 órás segítségre, gondozásra szorult. Beszéde már a gégemetszés előtt is nehezen érthető volt, tagolatlanul beszélt, mint a részegek. Csak néhány ember volt képes megérteni, ők tolmácsolták Hawking szavait. Így diktálta le tudományos dolgozatait és tolmáccsal tartotta meg egyetemi óráit. A gégemetszés után többé már nem tudott beszélni.
Először rendkívül nehézkes és lassú volt a kommunikáció, a kapcsolattartás. Az abc betűit tartalmazó kártyát tartottak szemei elé, segítője sorban rámutatott a betűkre, Hawking pedig szemöldökének felhúzásával jelezte, ha a kívánt betűhöz értek. Ezután Kaliforniából kapott egy olyan szoftvert, amely szavakat kínált fel a képernyőn, így már betűk helyett szavakból válogathatott. A válogatáshoz egy kapcsolót kellett kézzel működtetni, később megoldották a kapcsoló fej- vagy szemmozgással való működtetését is. A számítógépben tárolt szövegfogalmazványt egy beszédszintetizátor formálta hallható mondatokká. A következő lépésben a számítógépet és a szintetizátort beépítették Hawking tolószékébe. Ezzel a rendszerrel körülbelül percenként 15 szó sebességgel tud fogalmazni. Több könyvet, tudományos dolgozatok sorát írta meg ily módon, rendszeresen tart tudományos és ismeretterjesztő előadásokat is.
Hawking fiatalon
A repülést szervező Zero Gravity Corporation az amerikai repülésügyi hatóságokkal, a Federal Aviation Administrationnal készítette elő a különleges repülést. A módosított Boeing 727-200 útja jótékonysági célokat is szolgált, árverésen értékesítettek helyeket azoknak, akik Hawking társaságában akarták kipróbálni a súlytalanságot. A gép 6700 méterre emelkedett fel, a parabolapálya mentén kb. fél percig érvényesül a súlytalanság. A professzor három orvos kíséretében tolószékében szállt fel a gépre. További három személy segítette a repülőgép-kabinban való közlekedésben. A parabolaív megkezdése előtt kiemelték tolószékéből és lefektették a kipárnázott padlóra. Az első parabolamanőver után orvosi vizsgálatot végeztek, a további parabolaívek berepülése az orvosok döntésétől függött. Nem volt semmi probléma, ezért a pilóták még 7 parabolamanővert hajtottak végre, így Hawking összesen kb. 4 percet tölthetett a súlytalanság állapotában. A tudós szerint egyszerűen csodálatos volt az élmény.
A világegyetem történetének és szerkezetének megismerése mellett még egy szempontból érdekli Hawkingot az űrkutatás, az űrrepülés. Néhány éve megjelent, nagy visszhangot kiváltott könyvében (A világegyetem dióhéjban) aggodalommal írt arról, hogy az emberiség kipusztulhat egy maga teremtette vírus elszabadulása következtében, ezért távoli, űrbeli kolóniákra kellene áttelepülni. Űrgyarmatosítás vagy halál? Az emberiség túlélését most már nem a fizika, hanem a biológia felfedezései fenyegetik. Hawking attól tart, hogy egy ember teremtette, a laboratóriumból kiszabadult vírus az egész emberiségre végzetes lehet. A nukleáris fegyverek gyártásához óriás berendezések szükségesek, genetikai átalakításokat viszont egy kis laboratóriumban is végre lehet hajtani. A pusztító vírus véletlenül is létrejöhet, nem kell hozzá gonosz szándék. Ugyanakkor a genetika ígéri a megmenekülést is. Hawking abban bízik, hogy át lehet majd úgy alakítani az ember génállományát, hogy képes legyen nagyon hosszú, akár évszázados-évezredes űrutazásokat is túlélni. Ezer éven belül több helyre, más csillagok közelébe is átköltözhetne a földi élet. Így még nagy veszélyek közepette is megnő az esélye annak, hogy valamelyik közösség mindent túlél.
Hawking közleményben mondott köszönetet a szervező cégnek azért, hogy a súlytalanság megtapasztalását a nagyközönség, benne a rokkantak számára is lehetővé teszi.
Stephen Hawking előtt néhány nappal Las Vegas kaszinóvezetői és ismert komikusai élték át a súlytalanságot parabolarepülés során. A repülést szervező cég mindenkit vár a fedélzetre, 3500 dollár+adók befizetése után egy másfél órás repülés keretében 15 alkalommal élhetik át fél-fél percre a súlytalanságot az utazók. Az árban ajándékok is vannak, hazavihetik a repülőöltözéket és a repülésről készített fényképeket és filmeket.
Stephen Hawking kormányosként Oxfordban
A repülést szervező Zero Gravity Corp. (Zero-G) cégbe mintegy 20 millió dollárt fektettek be magánemberek, 2004 vége óta kb. 100 repülést hajtottak végre, eddigi utasaik száma meghaladja a kétezer-ötszázat. A NASA amerikai űrügynökség már ötven éve végez zéró-gravitációs parabolarepüléseket, az USA-ban egyedül a három éve működő Zero-G rendelkezik engedéllyel hasonló repülésekre. Jelenleg a tulajdonukban lévő Boeing 727-200 géppel (G-Force One) végzik a különleges repüléseket, de már megvásároltak egy újabb Boeinget, ezt most alakítják át. A fedélzet nagy része a lebegést szolgálja, az utasokat kisebb csoportokba osztják, szakértő segítők vigyáznak rájuk.
Az utasokra ható gravitáció folyamatosan változik a repülési manőverek közben, mielőtt fél percre a súlytalanság állapotába kerülnének, átélik a Mars tömegvonzását (a földi egyharmada), majd a Holdét, ez a földi egyhatoda. A súlytalansági repülést átélt utasok egybehangzóan állítják, hogy az élmény életre szóló, fantasztikus. Hiába hallgatták meg korábban mások beszámolóit, láttak filmfelvételeket, az élményt nem lehet elképzelni, át kell élni!
A Zero-G cég tapasztalatai szerint öt csoportba sorolhatók a repülésre jelentkező utasok: érdeklődő emberek, céges jutalomutazások résztvevői, tanárok és diákok, televíziós és film produkciók, valamint magán- és állami kutatók. Ha egy cég az egész gépet kibérli egy útra, akkor maximum 35 utast küldhet a fedélzetre 115 ezer dollárért. (Itt is olcsóbb a charter járat a menetrend szerintinél.) Fokozatosan bővítik az indítási repülőterek körét, Florida után következett Las Vegas, innen idén májustól decemberig 11 napon indítanak repüléseket. Külföldön Szingapúr és Dubai a társaság kiszemelt célpontja.
Művészek is érdeklődnek a zéró-gravitációs repülés iránt. Azzal számolnak, hogy hosszú űrrepülések során művészeti, kulturális tevékenységre is szüksége lesz az utazóknak, ehhez terveznek most előkísérleteket. Frank Pietronigro, a Carnegie-Mellon Szépművészeti Egyetem professzora, már harmadik zéró gravitációs repülésére készül. Gumiból készült interaktív robotot visz magával a fedélzetre, a robot „ízületeit” programozni lehet. A művész mozgását érzékelők követik, wi-fi (drótnélküli) összeköttetéssel számítógépbe táplálják az információkat, a gép pedig a szoborhoz továbbítja. A szobor tehát reagálni fog Pietronigro professzor mozdulataira, kérdés, hogy hogyan. Lesz-e köztük összhang? – erre keresik a választ.
Hozzászólások