2004 Karácsonya előtt jelent meg Színe és fonákja – avagy majdnem végzetes játék a rákkal című önéletrajzi könyvem. Ebbe beleírtam saját verseim nagyobbik, fontosabb részét. Szerkesztési hiba folytán azonban egy nekem nagyon kedves vers sajnálatos módon kimaradt. Most itt teszem közkinccsé.

Engesztelés

Tudom, kedves, most nagyon haragszol,
még homlokod is összeráncolod.
Csak megyünk egymás mellett szótlanul,
megfognám kezed; gyorsan elhúzod,

s elkezded nagy vádbeszédedet,
és sorra mondasz érvet érv után.
Édes vagy mikor értem haragszol,
s én megcsókollak az utolsó szó jogán.

Jellemző

A buta embernek pont az a kereke hiányzik, amelyiknek a többit kéne hajtania.

A győztesek

A győztesek soha nem adják föl, és akik föladják, soha nem győznek.

Megosztás

Tweet