kalandra hívó napsugarak cirógatják
a szilveszter utáni kómától álmos város arcát
mintha a tavasz csodálkozna rá a tájra
pedig tél van
így
az új év első napján
tegnap éjjel még a milliónyi petárda színezte panorámán merengtünk
milyen keskeny a mezsgye ó- és újesztendő között
mesterséges demarkációsvonal
mit
emberi elme húzott zegzugosra e fura bolygón
uralni vágyva az időt
mely ettől csöppet sem zavartatva
megszokott tempójában hullámzik a téren át
mégis
sokan makacsul hiszik
hogy éjfél után megváltozik a létszövet
átstrukturálva mindent
pedig tudhatnánk
nem változik semmi
te
te maradsz
én
meg én
a fogadalmak kora bennünk rég lezárult
nem vágyunk új kígyók újabb almáira
egyébként is
a körtét jobban szeretjük
a szomszéd kert felől rigószerenádot sodor a szél
megcsalva a természet rendjét
a Mecsek lábánál
szélesre tárt ablakon át
fényfátyol borul egy emberpárra
az Úr 2019. esztendeje
első napjának
tavaszillatú reggelén
Hozzászólások