Megszokott bevásárló körutamat teszem. Telefon kéznél, ha valami előre nem tervezett „olcsóságot” látok, hazaszólok. Megnézem az éppen aktuális leárazott cikkeket, semmi újdonság, állapítom meg.
Aztán irány a húsos pult, a családom szerint a kedvenc helyem. Látom a csontos-bőrös csirkemell „csak 999 forint”. A hülyének is megéri, mondom magamban, de azért biztos, ami biztos… hazatelefonálok. Vásárolhatok.
Közben „besorol” elém egy házaspár. A férfin közmunkás egyenruha. A feleség kissé körülnéz, majd a pultos hölgy felszólítására halkan nyögi ki.
– Egy fél kiló csibelábat kérek.
– Ötvenhét deka, maradhat?
– I-igen.
– Egyéb?
– Fél kiló nyakat.
Aztán végül kér még fél kiló szárnyat is. Osztok-szorzok, mindez összesen egy ezres körül lehet. Egy kicsit kevesebb is.
Szemüket lesütve hagyják ott a pultot. Most rajtam a sor.
– Két nagyobb csontos-bőrös csirkemellet kérek.
Bepakolom a kosaramba. Ma habzsi-dözsi lesz nálunk. Nemde? Kirúgunk a hámból! Elvégre, megjött a „rehab”-om.
Hozzászólások