Tavasz tündére múlt héten erre járt,
és átvarázsolta a hófehér határt.
Nézem a földet, alvó réteket.
Rügyet fakasztva élni kezdenek.
A napsugár is vidáman nevet,
biztatja őket: – Nagyra nőjetek!
A parkban a fák lombot hajtanak,
hogy nyáron majd árnyékot adjanak.
Kezdik a munkát kinn a földeken,
hogy augusztusban új kenyér legyen.
Éjszakára is kitárom ablakom,
és csupa vidám dologról álmodom.
Csetény, 1954. március 16.
Hozzászólások