Fiatal diófa lombja alatt 
öregember ül.
Távolba néz, madarakat hallgat,
el-elszenderül.
Olyankor diófáról álmodik,
egy öreg fáról
gyerekkorából –
ringató lombok óvják álmait.
Hoppá! A madár nem csak énekel,
légipostával üzen énnekem,
vállamon a kis tollas névjegye.
Testvérem, hozzád száll az énekem,
számítógépem segít énnekem:
Nézd, ifjú diófánk a névjegyem.
S szólok bár öregemberül,
tudhatod Öregem, belül
gyereknek gondolom magam,
s ágak közül hangzik szavam:
Maradj még sokáig velünk!
(Mi persze vakon követünk.)
Jásd, 2010. június
Szóljon hozzá!