Neve?
Kutyáné Farkas Piroska.
Leánykori neve?
Farkas Piroska. Azt hittem, egyértelmű.
Kérem, sosem lehet azt tudni. A Szokatlan Nevű Emberekért Alapítvány egy komoly, nagy múltú egyesület, nem engedhetünk meg magunknak semmilyen könnyelműséget!
Elnézést.
Semmi baj, asszonyom. Miért akar felvételt nyerni tagjaink közé?
Komolyan meg kell magyaráznom? Azt hittem, a nevem magáért beszél.
Maga mindig ilyen offenzív? Válaszoljon a kérdésre!
Bocsánat, csak tudja, nagyon sokszor nevettek ki a nevem miatt, már kislánykoromban is.
Nyugodjon meg, itt barátok között van. Engem például Remek Eleknek hívnak, az alelnökünk pedig Csodás Áron.
Oh, nem is gondolná az ember, mennyien járnak hasonló cipőben, mint ő.
És vannak sokan, akiknek még jobban szorít az a bizonyos cipő. A maga vagy az én nevem még semmi, ahogy a Bor Zoltánok, Tiszt Tamások, Szilvás Almák is elboldogulnak az életben, mérsékelt komikumforrást szolgáltatva. Az osztályozásunk szerint ezek csak elsőfokú égési sérüléssel járó elnevezések.
Csak elsőfokú? Milyenek lehetnek a többiek?
Másodfokúaknak azokat számítjuk, amelyeknél az összetétel már annyira groteszk, hogy a mindennapjaikban is akadályoztatva vannak. Ilyen például szegény Drágám Péter. Még egy munkahelyen, egy hivatalban sem szólították soha a vezetéknevén.
Elképesztő, milyen felelőtlenek egyes szülők.
Ne is mondja! Létezésünk elsődleges célja menedéket nyújtani a hozzánk hasonlóknak. Köreinkben nem kell senkinek tartania attól, hogy kigúnyolják az átlagostól eltérő neve miatt. Nálunk egyetlen Nagy Ivó vagy Baraczk Virág sem eshet mikroagresszió áldozatául, ahogy a Kis Salamon Szántínók, Loló Brigitták vagy Vörös Csillagok is biztonságban érezhetik magukat.
Csak ámulok és bámulok! Ezek valóban létező nevek?
Mégis, mit gondol, csak kitaláltam? Látja, a többségi társadalom normái annyira átformálják az emberek gondolkodását, hogy még maga is, aki ugyanazt a keresztet cipeli, mint itt mindnyájan, hitetlenkedve csóválja a fejét. Ezért is kell elvégeznie minden újonnan belépőnek egy harmincórás érzékenyítő tanfolyamot, mielőtt beengednénk a közösségi térbe, ahol találkozhat igazán súlyos esetekkel is.
Súlyos esetek? Hát vannak még rosszabbak?
Higgye el, vannak. Miattuk alkalmazunk pszichiátereket is, egyes harmadfokú eseteknél komoly rehabilitáció szükségeltetik, hogy vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba.
Maga most túloz.
Szó sincs róla, meggyőződésem, hogy néhány szülő gyűlöli a gyermekét. A Végh Bélák és a Beél Sárák csak a jéghegy csúcsát jelentik. Retkes Farkas például két évvel ezelőtt összeroppant, és agyonverte az apját egy fagyasztott heringgel. Lelkes Orália hat hónapja adta meg magát, és kiugrott a hetedikről.
Úristen!
Látja, ezekhez az esetekhez képest a mi problémánk csak nyáresti piknik a parkban.
Igen, igaza van. De már későre jár, adna egy belépési nyilatkozatot? Majd otthon kitöltöm.
Természetesen. Ennyire siet?
Igen, igen. Majd’ elfelejtettem, hogy el kell vinnem a bort meg a kalácsot a nagymamámnak.
Hozzászólások