A viharban is kell létezni – 16. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

A viharban is kell létezni – 16.

 

A jegyesek – 1963

Az evezős bál után úgy éreztem, hogy az ott megismert Szendrey Piroska való hozzám, ő az igazi. Elhatároztam, hogy Ő lesz a feleségem. Nagyon tetszett és szerelmes lettem belé. Piroska egy szolid, csinos, csendes ember volt, aki egy tipikus feleségnek való leány tulajdonságaival rendelkezett. Mivel anyám még mindig a tanyán lakott, de testi és lelki állapota miatt állatait nem tudta otthagyni, levittem Piroskát bemutatni a tanyára. A falu központjáig busszal mentünk, és egy bérelt lovaskocsi várt ránk, ezzel utaztunk tovább a tanyára. A látogatás jól sikerült, a két nő megértette egymást, megvolt a közös szimpátia. Búcsúzáskor anyám odasúgta: – Öcsikém, az az érzésem, hogy jól választottál, ez a lány, egy megbízható, szolid teremtés! – és ez igaz is lett.

 

Feleségem családja

Esküvői vacsora a Nemzeti Szállóban

A gyárak és az üzemek élére sokszor alkalmatlan emberek kerültek. A falujukból elzavart kulákokból talajtalan segédmunkások lettek, a városokban nőtt a zsúfoltság, lakáshiány alakult ki. Az iparosítást túlzásba vitték és elkezdődött a pénzkölcsönök felvétele. Ezzel hosszú időre tönkretették az országot és annak jövőjét. Ilyen körülmények között éltem és lettem ifjú munkás. Bekerültem Piroska családjába. Igyekszem elbeszélni ennek a családnak a vergődését és élni akarásának, megalkuvásának a történetét – de sok család volt kénytelen így élni és alkalmazkodni ezekben az években.

Ennek a családnak az életére is ráültek a rendszer bűnei, a kommunista rendszer igaztalan, tiltó és korrupt vonásai. Az elvtársaknak mindent szabad, de ők is mind a bizalmatlanság légkörében éltek és élik a „élni és hajózni muszáj” szisztémáját. A jövendő apósom elismert néprajztudós volt. Csendes, nagy tudású embernek ismertem meg, már nyugdíjas volt. Az apja is ugyanezt a néprajztudományt választotta és a két generáció közös munkáját a külföld is elismerte, de a fő művük a MAGYAR BABONA SZÓTÁR nem került kiadásra, mert a párt propagandaanyagainak kellett a papír.

Boldog házasok 30 év után is (1993)

Az anyósom iskolaigazgató volt és belépett a kommunista pártba, mert csak így tudta megtartani pozícióját. A tervezett egyházi esküvőt a még élő nagymama utolsó kívánságaként megtartottuk egy távoli kápolnában, így a párt előtt „eltitkolt” esküvő végül is meg lett tartva. Én soha nem értettem meg, hogy hol van itt a vallásszabadság, amelyet hangoztattak.

A családunk szerencséjére Piroska anyjának párt és népfront kapcsolatai révén elkezdődött apám ezredesi múltjának a rehabilitációja.

Fél év után egy bocsánatkérő levélben a honvédelmi miniszter utasítására kiutaltak a részükre egy 39 négyzetméteres lakótelepi lakást és adtak egy jelképes 1100-forintos nyugdíjat. Az élet furcsasága, hogy a házasságom révén egy lakás született és szüleim vissza tudtak költözni Budapestre.

 

(Következő rész: jövő kedden)

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A viharban is kell létezni – 16.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés