Október eleje táján hallottam először a gyanús mocorgást. Éppen raktuk halomba a téli tűzifát, amikor a csűrben raktározott szénakazal gyanúsan zizegni kezdett. Akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de később, miután a család elvonult, ismét hátralopóztam. Hát a friss szénában csinos kis fészket találtam, egy roppant aggódón pislogó sünmamával és öt aprósággal.
Egészen friss alom lehetett, mert a kis sünök még csak egérnagyságúak voltak és tüskék helyett csak valami halványbarna kinövések borították a testüket. Lázba hozott a felfedezés. Soha sem láttam ilyen közelről sündisznót, hát még egy egész családra valót. Rögtön kikértem a Nagyokoska(Google) tanácsát. Aszongya hogy: harmincöt napos terhességi időszak (tehát valamikor augusztus végén esett teherbe a mama), 4-5 siket és vak bébi (ebből úgy látszik a maximum sikerült), hathetes szoptatási időszak, melyből az utóbbi két-három hét alatt már szilárdat is esznek a kicsinyek. Ezenkívül ajánlatos a kölyökcicáknak való száraz táp (az aszpikostól fogkövesek lesznek), nehéz kerámiatál, naponta többször is cserélt friss víz, munkáskesztyű… hohó ! Álljon meg a menet ! Ki akar itt hobbiállatot ? Én bizonyosan nem. Még egy nyamvadt macskám sincs. Hogy jövök én ahhoz, hogy egy teljesen vad állatcsaládot kiszolgáltassak a Google utasításainak? Tartsa csak el a kölyköket az anyjuk, ha már megszülte, őket, azaz megellette, megfiazta… na mindegy. Szóval nem ütöm bele az orromat az ő dolgába, biztosan nálamnál sokkal jobban tudja mi a teendője.
Hát tudta is. Három hét múlva (csak lesből figyeltem őket) már mindenféle bogarat, egeret meg ilyesmiket marcangoltak a kölykök, melyeket a késő őszi időszakban fogalmam sincs honnan teremtett elő a mama. Azért be kell vallanom, hogy időnként becsentem egy kis friss vizet a tálkájukba, mert a kölykök már egyre kevesebbet szoptak s így pótolni kellett a folyadékot.
Aztán egy szép napon üresen találtam a fészket. Csak nyomaikat sikerült meglelni a frissen hullott porhóban. Libasorban masíroztak az aprók az alig valamicskével nagyobb nyomok után egészen a kerítésig, s ott egy lyukon át eltűntek. Ma sem tudom, télviz idején miért hagyták el a biztonságosnak tűnő, meleg szénafészküket, de hát én nem gondolkodhatok úgy, mint egy sün.
Hozzászólások