Kettős kerülővel érkezett a magyar irodalomba Bitó László. A földrajzi kitérő főbb állomásai a budai villanegyedben töltött gyermekkor után: vidéki menedék a bombázások elől, jászkiséri kitelepítés „az osztályharc jegyében”, munkaszolgálat Komlón, emigráció Ausztriában és az USA-ban, a szakmaié pedig: ösztöndíj a New York-i Bard College-ben, doktorátus a Columbia Egyetemen, agykutatói tanulmányok a londoni University College-ban, majd egyetemi tanárság a Columbián, immár a szemfiziológia professzoraként.
– Az Ön világszabadalma révén megelőzhető a glaukómás vakság. Több mint 150 tudományos cikket, esszét publikált az agy és szem élettana tárgykörében, majd visszatért régi szerelméhez, a szépirodalomhoz. Hol helyezi el önmagát az orvos-írók Csehovtól Benedek Istvánon át Robin Cook-ig ívelő tarka mezőnyében?
– Csehovhoz, akire már tizenéves koromban, mint félistenre néztem fel, nem merem magamat hasonlítani. Robin Cook-hoz pedig, aki évfolyamtársam volt a Columbia egyetem orvosi karán, azért nem, mert ő tudatosan azt a műfajt – a sci fi-t – választotta, amely a leggyorsabban vezethette (anyagi) sikerhez. Sőt, mondhatni: új műfajt teremtett, a „medical thriller-t”. Elfogadom Robin védekezését, hogy a szórakoztatáson túl oktatni (is) akarja azokat, akiket más műfajjal nem érhetne el, de azért ez nem áll közel hozzám. Nem az én „zsánerem”. A híres orvos-írók közül fiatal koromban a legnagyobb hatással A. J. Cronin és Somerset Maugham voltak rám: betekintést nyújtottak számomra is emberi sorsokba és önmagamba, valamint kitekintést a világba.
– A komlói munkaszolgálatosok Forradalmi Bizottságának elnökéből kutatóorvos lett. Erre vágyott?
– Nem lettem gyakorló orvos, mert Amerikában már a hatvanas években sem volt olyan háziorvos, amilyen én szerettem volna lenni: talán, akiről a Réztábla a kapu alatt szólt. Vagy inkább olyan, mint a mi doktor bácsink volt a háború előtt, és akiről első két regényemben – az Istenjárásban és Az ötödik lovasban – a család jó barátjának, rendszeres vendégének is tekintett, mindannyiunkról mindent tudó orvost mintáztam. Így aztán ilyen családi-baráti kapcsolatot aligha kialakító szakorvos helyett kutatóorvos, fiziológus lettem.
– Több mint tíz éve már, hogy az imént említett Istenjárás a budapesti könyvhétre megjelent, majd 1997-ben forgalomba került és azóta a világ legtöbb országában kapható a zöldhályog elleni szemcsepp, a Xalatan, melynek feltalálása az ön érdeme. Aztán 1998-ban egy hónapon belül a sikerlistákra került Ábrahám és Izsák című bibliai metafora-regénye. Gyógyító író – vagy gyógyító irodalom?
– Miután egyetemi pályafutásom alatt megtettem, amit megtehettem a fizikai vakság elhárításáért, ennél is nagyobb kihívásnak tartom a szellemi vakság elleni küzdelmet.
– Ami az előbbit illeti, a leköszönő évezreddel a szemkutatás legrangosabb amerikai díját, a Proctor Medal-t átvéve befejezettnek tekintette tudományos karrierjét. Legújabb könyve, a „Boldogabb élet – jó halál” alcíme szerint mégis az eutanázia és az eutelia kérdéskörét taglaló esszékötet. Tudomány és irodalom érintkezését hogyan értelmezi?
– Tudományos pályafutásomat, amelybe legalább százötven százalékot fektettem be majdhogy négy évtizeden át, befejeztem. De persze a megszerzett tapasztalat, az élet – főleg az agyunk, elménk – csodálatos voltának a felismerése örökre identitásom, világnézetem, emberségem része marad. Mindazonáltal sajnálom, hogy vannak, akik tartanak-félnek a tudományoktól, hiszen ezek – különösen a biológia, az élettan – mindannyiunk életét új dimenziókkal gazdagíthatják, mélyíthetik önismeretünket. Lehet, hogy a bibliai Izsák trilógiámat sem írhattam volna meg e háttér nélkül úgy, ahogy megírtam, de az bizonyos, hogy az Eutanázia – eutelia könyvembe bele sem mertem volna fogni nélküle. És persze az egész életem során elolvasott könyvek és az eddig megírt könyveimből nyert irodalmi tapasztalat nélkül sem jutottam volna el az eutelia fogalom bevezetéséhez.
– Az eutanázia ismerős fogalom. Az eutelia már kevésbé…
– Ennek az új szónak-fogalomnak a bevezetését azért tartottam szükségesnek, mert hiába jelent az „eutanázia” szó szerint jó halált, hallatán leginkább titokban – hiszen törvénytelen –, talán fekete angyalok által beadott injekciókra, leállított lélegeztető gépekre gondolunk. Pedig a jó halál nem az injekciós fecskendőben lakozik. Az eutelia jó véget – életünk utolsó szakaszát – jelenti: a felkészülést a halálra, az elfogadását, az elbúcsúzást az élettől, az itt maradóktól… Rítusokat, átsegítőket: a halálfélelem feloldását. Könyvem sokkal többről – leginkább az életről – szól, nem csak emberi méltóságunk és önrendelkezési jogunk fenntartásáról utolsó leheletünkig. E könyvem iránt már hetekkel megjelenése előtt nagy volt az érdeklődés – részben a floridai Terri Schiavó esete miatt. A pápa hosszas haldoklása, heroikus kezelése – az orvosok-ápolók álladó jelenléte napokon-heteken keresztül – szintén felhívta figyelmünket arra, hogy az orvostudomány és biotechnológia képes életben tartani életre képtelen testeket. Míg ugyanakkor az egészségügyi ellátás elkerülhetetlen anyagi és ápolói korlátozásai miatt életre képes fiatalok ezrei szenvednek világszerte, maradnak fogyatékosok, nem jutnak kellő orvosi ellátáshoz. Pedig kilépésünk az életből a legönzetlenebb szeretetélmény is lehet: erről is szól az eutelia.
– Nevével nemcsak a könyvbarátok találkoznak, hiszen amellett, hogy írói pályafutása során bibliai, történelmi és orvosetikai témákat dolgoz fel, napilapoktól irodalmi folyóiratokig gyakorta publikál a magyar sajtóban. A Columbia egyetem nyugalmazott professzorának az írás vagy az olvasás köti le több idejét?
– Most már mindenképpen az írás. Időm egyre nagyobb részét írással – a nagy pontosságot, félreérthetetlenül világos, nagyon tömör fogalmazást igénylő, de szerintem nem szükségszerűen száraz – szakírással töltöttem. És mint folyóiratok, monográfiák szerkesztője, mások írásainak gyakran emberibbé átfogalmazásával. Nagy gyönyörűséget szerzett nekem ezek után, amikor kutatói munkám befejeztével visszatérhettem első szerelmemhez, a szépirodalomhoz.
– Milyen szépírói terveket kovácsolgat a hetedik X-en túl az, aki 1986-ban – engedelmével, önéletrajzából idézem – „az orvosságfejlesztés nehézségeinek, frusztrációinak enyhítésére is” – visszatért első szerelméhez?
– Nagy szerelmem továbbra is a szépirodalom: ismét regényírással szeretném művelni. A bibliai ciklusom folytatására is vannak terveim. De úgy tűnik, hogy az euteliával olyan témakört érintettem, amely mindenkit érdekel – azokat is, akik ellenzik az eutanáziát – és hiába fejeztem be a könyvemet, ezt a szellemi gyermekemet nem hagyhatom magára.
Munkásság – évszámokban
1994 Megjelenik Istenjárás c. regénye.
1996 Megjelenik Az ötödik lovas c. regénye.
1998 A négykötetes család-regény II. kötete után a megjelenik Ábrahám és Izsák c. bibliai metafora-regénye.
1998 Az Ábrahám és Izsák orosz kiadása (Tatjána Voronkina fordításában).
2000 A budapesti Madách Színház Stúdiószínpada műsorra tűzi az Ábrahám és Izsák színpadi változatát (Koltai János adaptációja).
2000 Izsák tanításai címmel megjelenik a bibliai ciklus második könyve.
2000 Németországban megjelenik az Ábrahám és Izsák német fordítása (Kárpáti Pál tolmácsolásában) és Pozsonyban szlovák fordítása (Fazekas Mária tolmácsolásában).
2001 Cheile Raiului címen románul egy kötetben megjelenik az Ábrahám és Izsák és az Izsák tanítása (Annamaria Pop fordításában)
2002 A Názáreti Izsák (Jézus elmélkedése a poklok tornácán) címmel megjelenik a bibliai ciklus harmadik könyve.
2003 Megjelenik az Ábrahám és Izsák első francia kiadása (Georges Kassai fordításában), és A Názáreti Izsák orosz kiadása (Tatjána Voronkina fordításában).
2004 70. születésnapjára megjelenik a válogatott cikkeit, publicisztikáit, esszéit és interjúkat tartalmazó Nekünk kell megváltanunk magunkat – egy humanista hitvallása.
2004 Elnyeri a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal fokozatát.
2005 Megjelenik a Boldogabb élet – jó halál / eutanázia – eutelia c. esszékötete.
Hozzászólások