2006 augusztusában elhunyt Nagib Mahfúz arab nyelvű egyiptomi író, a fáraók országának legünnepeltebb vezető szellemisége, az arab literatúra egyetlen irodalmi Nobel-díjasa. Bár Világirodalmi Lexikonunk 1912-ben, a Ki kicsoda? harmadik, átdolgozott kiadása 1914-ben adja meg születése évszámát, Nagib Mahfúz ennek dacára 1911-ben született Egyiptom fővárosában, ahonnan haláláig ki nem mozdult.
Lecsót akart először, az idény első paprikájából, paradicsomából, de ahogy kipillantott az ablakon, tekintete megállapodott a mosolygó barackfán, melyet még akkor ültetett, amikor elvette Rózsát, a fa telis-tele volt aranyló gyümölcsökkel. Sárgahúsú, szatymazi fajta termett a kertben.
A könyvszakmával egy fővárosi antikváriumban kezdtem ismerkedni – meséli Kiss József, a kevés megszállott könyves ember egyike. Pályaképe egy ágazat látlelete is. – Vásárlóként is jártam ott többször, aztán amikor úgy alakult az életem, hogy új munkahelyet kerestem, ez 1977-ben volt, az Állami Könyvterjesztő Vállalat hirdetett felvételt antikváriumi eladó munkakörbe.
Régebbi dolgok következnek alább – ahol elengedhetetlenül fontos, utalok a fogantatás dátumára is –, melyek régóta a bögyömben vannak. Valamikor segített, ha efféléket kiírtam magamból. Lássuk, most mi lesz. Eső után – közfricskák.
Nőirodalomról? Miért is ne: az utóbbi időben egyre több tollforgató a szebbik nem képviselőjeként kopogtat az irodalmi nyilvánosság ajtaján. Korábban évszázadok teltek el a magyar literatúrában Petrőczi Kata Szidónia és Kaffka Margit felbukkanása között. Manapság mind gyakrabban olvasható női név egy-egy sikeres regény, verseskötet borítóján.
Autóval a grönlandi jégmezőn át? Az első hallásra képtelennek tetsző ötlet néhány éve pattant ki az izlandi Arngrimur Hermannsson fejéből. Eredetileg az 1888-as Nansen-expedíció megismétlésére gondolt.
Az „utolsó vikinget”, ahogy a norvég kutatót nevezik, a „legutolsó viking” követné a földkerekség legnagyobb szigetén: a keleti parton lévő Ammassalikból a nyugati parton lévő Nuukba, kilométerek százain át – egyenest bele a hideg, démoni ürességbe, a nagy, fehér semmibe.
A szovjet időkből való vicc szerint, amikor Lengyelország háború utáni (1943 végén Teheránban, 1945 januárjában Jaltában és 1945 nyarán Potsdamban egyaránt sokat vitatott) határait kijelölték, annak nyomvonala épp kettészelt egy lengyel tanyát. A bizottság tagjai, úgy gondolván, pár méter ide vagy oda egyik államnak sem számít, megkérdezték a polák parasztot, hova szeretne ezentúl tartozni: Lengyelországhoz vagy Oroszországhoz?
– Ha én betettem a lábam egy városba, mint például 1944. november 8-án Pécsre, amikor és ahol megszülettem, annak nem volt jó vége – mondja […]
Kettős kerülővel érkezett a magyar irodalomba Bitó László. A földrajzi kitérő főbb állomásai a budai villanegyedben töltött gyermekkor után: vidéki menedék a bombázások elől, jászkiséri kitelepítés „az osztályharc jegyében”, munkaszolgálat Komlón, emigráció Ausztriában és az USA-ban.
Pityer, ahogy az itteniek régtől fogva becézik szűkebb pátriájukat, fennállásának 300. évfordulóját ünnepelte nemrég. Tavalyelőtt volt három évszázada annak, hogy az oroszok legnagyobb cárja, I. Péter aláírta az új székhelyéül megálmodott város alapítólevelét és elhelyezte a Néva-deltájában emelendő első építmény, a Péter-Pál-erőd alapkövét.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
