Egy ember rám irányuló érdeklődése,
figyelme, az idő, amelyet saját
idejéből nagylelkűen arra fordított,
hogy meghallgasson és válaszoljon,
ha kell, a legtöbbet adta nekem,
mit ember embernek adhat.
Van olyan nagy ajándék, mint a
szerelem. Mint mikor fénycsóva
hasít az áthatolhatatlannak vélt
éjszakai sötétségbe, olyan volt a
figyelme, akár tudott róla, akár
öntudatlanul tette: egy adott
ponton, ahol én megtorpantam,
a saját holtpontomon finoman
megérintett biztató szavaival,
gondolataival, s én kimozdultam
abból a tehetetlen állapotból,
amelyből a magam akaratából
már rég nem tudtam.
Hozzászólások